Tárgyalástechnika az anyanyelvi nevelésben

Absztrakt

A tanulmány a tárgyalástechnika alkalmazási lehetőségeit kutatja az anyanyelvi nevelésben. Az elméleti bevezetés a tárgyalást a vita egyik altípusaként, a racionális érvelő vitától megkülönböztetve mutatja be. Ezt követően arra hoz példát, hogy a tárgyalástechnikai gyakorlatok hogyan alkalmazhatók a pragmatika és a retorika oktatásának a területén. Ezeken a témakörökön belül elsősorban a beszédaktus-elmélet, a grice-i társalgási maximák, a homlokzatóvás és a homlokzatfenyegetés, valamint a meggyőző érvelés kérdésére fókuszál. Mindezt egy saját fejlesztésű kártyajáték tanórai alkalmazásával teszi, amelyhez a Nemzeti alaptantervben meghatározott fő anyanyelvi fejlesztési területek (például szövegértés, szövegalkotás, véleményalkotás, anyanyelvi ismeretek) kapcsolhatók. Emellett a kártyajáték a társas tanulás lehetőségeit kihasználva alkalmas egyéb kulcskompetencia-területek (például kommunikáció, személyes és társas kompetenciák, kreativitás, önkifejezés, kulturális tudatosság) fejlesztésére is.