Vályi András emlékezete

Absztrakt

Vályi András a XVIII. századi magyar művelődéstörténet egyik különleges személyisége.
Az akkoriban kibontakozó nyelvpolitikai folyamatoknak köszönhetően olyan lehetőséget
kapott, amilyen azóta sem adatott meg senkinek: elsőként állhatott egyetemi magyartanárként
a hallgatói elé, és vázolhatta fel számukra a magyar nyelv alapjait, világíthatott rá a nyelvi
rendszer érdekességeire. Munkáját elhivatottság, következetesség, tudatos didaktikai építkezés
jellemezte. Mind az anyanyelv-pedagógia, mind a magyar mint idegen és mint környezeti
nyelv tanítása szempontjából fontos, hogy időről időre ma is megjelenjen munkásságának az
áttekintése. Legutóbb Éder Zoltán mutatta be részletesen Vályi életét és megjelent munkáit, most
pedig, születésének 250. évfordulója alkalmából, a jelen tanulmány emlékezik meg róla annak a
nyelvpolitikai-nyelvtervezési környezetnek a bemutatásával, amelynek szükségszerű velejárója
volt a magyar nyelv lassú térhódítása a felsőoktatásban.