Hajléktalanság és fogyatékosság metszéspontjai – mozgáskorlátozott hajléktalan emberekkel készült narratív élettörténeti interjúk tükrében

Szerzők

  • Júlia Szita ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet
  • Borbála Bányai ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet https://orcid.org/0000-0003-2768-6711
  • Csaba Bánfalvy ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézet https://orcid.org/0000-0002-3972-9507

DOI:

https://doi.org/10.52092/gyosze.2026.3.2

Kulcsszavak:

hajléktalanság, mozgáskorlátozottság, fogyatékossággal élő ember, narratív élettörténeti interjú, szociális ellátórendszer

Absztrakt

Absztrakt

Háttér és célok: A hajléktalanság és a mozgáskorlátozottság együttes előfordulása a hazai és nemzetközi szakirodalomban kevéssé kutatott terület, különösen gyógypedagógiai szempontból. A tanulmány célja a fogyatékossággal élő hajléktalan emberek élethelyzetének megismerése személyes narratíváikon keresztül, a kettős hátrány összefüggéseinek feltárása érdekében.

Módszer: A bemutatott kutatás nyolc narratív élettörténeti interjún alapul, melyek mozgáskorlátozott, ötven év feletti hajléktalan férfiakkal kerültek felvételre budapesti és veszprémi intézményekben. Az elemzés az interjúkban rendszerint megjelenő témacsoportok mentén történt.

Eredmények: Az interjúalanyok felénél a mozgáskorlátozottság már a hajléktalanság előtt fennállt. Az interjúalanyok narratíváiban a fogyatékosság fennállása jelentős szerepet játszik a hajléktalanság megélésében, különösen a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés hiánya és a munkaerőpiaci hátrányok révén. Az ellátórendszerrel kapcsolatos tapasztalatok vegyesek: a szociális munkásokkal való kapcsolat jellemzően pozitív, az egészségügyi ellátásban és az intézményi struktúrában ugyanakkor hiányosságok mutatkoznak. Az érintettek társas kapcsolatai és önmeghatározása jelentős szerepet játszanak a társadalmi izoláció folyamatában és az egyén jövőképének alakulásában.

Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a hajléktalanság és a mozgáskorlátozottság interszekcionális kapcsolatban állnak egymással: nem pusztán összeadódó hátrányokról van szó, hanem olyan kölcsönhatásról, amely eltérő életutakat és speciális támogatási szükségleteket eredményez. A kutatás párhuzamot von az életútközpontú szociális munka és a gyógypedagógia szemléletmódja között, melyek együttesen nyújthatnak keretet az érintett személyek komplex, egyénre szabott támogatásához.

Kulcsszavak: hajléktalanság, mozgáskorlátozottság, fogyatékossággal élő ember, narratív élettörténeti interjú, szociális ellátórendszer

Megjelent

2026-09-23

Hogyan kell idézni

Szita, J., Bányai, B., & Bánfalvy, C. (2026). Hajléktalanság és fogyatékosság metszéspontjai – mozgáskorlátozott hajléktalan emberekkel készült narratív élettörténeti interjúk tükrében. Gyógypedagógiai Szemle, 54(3), 131–148. https://doi.org/10.52092/gyosze.2026.3.2

Folyóirat szám

Rovat

Tudományos közlemények

Hasonló cikkek

1 2 3 4 5 > >> 

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.