Autizmussal élő felnőttek oktatási és foglalkoztatási helyzete. Szolgáltatásokhoz való hozzáférés és szülői elégedettség
Kulcsszavak:
autizmus spektrum, autizmusspecifikus ellátás, autizmussal élő felnőttek, szülői megítélésAbsztrakt
Háttér és célok: A nemzetközi szakirodalom adatai azt mutatják, hogy az autizmussal élő felnőttek számára lényegesen kevesebb támogatás és szolgáltatás érhető el, mint gyermekkorban. Individuálisan megfelelő foglalkoztatásuk szignifikáns elmaradást mutat a neurotipikus felnőttekhezképest,demásfogyatékosságicsoportokhozviszonyítvais.Afelnőttkorioktatásra,illetveaziskolaivégzettségrevonatkozó adatok divergálnak. Jelen tanulmányunk fő célja, hogy feltárja az autizmussal élő felnőttek hazai oktatási és foglalkoztatási helyzetét, s vizsgálja ennek összefüggéseit a szocio-ökonómiai státusszal, valamint a felnőttek viselkedéses képével.
Módszer: Vizsgálatunkba az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport 2017-2018-ban zajlott nagymintás kérdőíves kvantitatív adatgyűjtésének felnőtt almintáján nyert adatainkat vontuk be. Az online kérdőíves vizsgálat fókuszában a szülői életminőség és pszichológiai jóllét, valamint az ezzel összefüggésbe hozható tényezők (pl. gyermeke tüneteinek súlyossága, problémás viselkedései, erősségei, intézményes ellátása) állt. Összesen 85 autizmussal élő felnőttre (66 férfi, 19 nő; életkori átlag: 26,17 év) és 80 neurotipikus felnőttre (47 férfi, 33 nő; átlagéletkor: 25,75 év) vonatkozó szülői kérdőívet elemeztünk. A felnőttek oktatási és foglalkoztatási helyzetére vonatkozó, az autizmus tüneteinek felmérését célzó Szociális és Kommunikációs Kérdőívben adott, valamint a problémás viselkedésekre vonatkozó szülői válaszokat dolgoztuk fel.
Eredmények: (1) Az autizmussal élő felnőttek 51,8%-a intézményes hátterét tekintve inaktív, nem dolgozik és nem is tanul. 23 fő (27%) részesül autizmusspecifikus támogatásban, 62 fő (73%) semmilyen autizmusspecifikus támogatást nem kap. (2) Az autizmussal élő felnőtt oktatási/foglalkozási státusza korrelál funkcionálás szintjével (r=0,243; p=0,034), valamint a család anyagi lehe tőségeivel. (3) Nem találtunk együttjárást a foglalkoztatási/oktatási státusz és a maladaptív viselkedések, a szocio-kommunikációs készségek szintje, valamint a település nagysága között. (4) Negatív korrelációt találtunk az ellátásra vonatkozó szülői elégedettség és a felnőtt autisztikus tüneteinek (r =-0,521; p<0,001) és kihívást jelentő viselkedéseinek mennyisége között (r=-0,521; p<0,001). (5) Az autizmussal élő személyek szüleinek szignifikánsan nagyobb erőfeszítést jelentett gyermekük jelenlegi foglalkoztatási formájához juttatása, mint a kontrollcsoportban (Z=-3,510; p<0,001).
Következtetések: Eredményeink alapvetően egybecsengenek a korábbi kutatások adataival. Jelentős eltérés abban mutatkozik, hogy a nemzetközi felmérések adataihoz viszonyítva lényegesen több, autizmussal élő személy nem tanul és nem is dolgozik a hazai mintában. Sürgető tehát az autizmussal élő felnőttek ellátórendszerének mélyebb feltérképezése, valamint egy jól koordinált, elérhető, eklektikus megközelítésű autizmusspecifikus keretben működő támogatási rendszer kialakítása.
Kulcsszavak: autizmus spektrum, autizmus specifikus ellátás, autizmussal élő felnőttek, szülői megítélés