Óvodás gyermekek csoportszobai térhasználatának vizsgálata a térszintaxis módszerével

Absztrakt

Az óvodai csoportszobák vizsgálata kiemelt jelentőségű a koragyermekkori kutatások világában. Az óvoda mintát kínálhat, megannyi más mellett, a szociofizikai térrel való hatékony kapcsolat, a szociofizikai téri kompetencia kialakításához. Ezért rendkívül fontos olyan óvodai környezetek kialakítása, melyek ezt az érzést biztosítják az óvodásoknak. Jelen kutatásunkban az építészek által használt térszintaxis módszer használatával, környezetpszichológiai szemléletben vizsgáljuk a csoportszobai környezetet, ill. a gyermekek és az óvodapedagógus térhasználatát. Feltáró kutatásunk célja jobban megérteni az óvodások és a pedagógusok térhasználati szokásait. Kutatásunkban óvodai csoportszobákban végzett természetes megfigyelések eredményeit mutatjuk be. Eredményeink alapján elmondható, hogy az óvodapedagógusok és a gyerekek egyaránt a fizikailag nehezebben elérhető térrészeken töltöttek több időt. A gyerekek térhasználatát a láthatóság jósolta be leginkább, vagyis ők olyan térrészeket választanak, melyek jól láthatóak a csoportszoba legtöbb pontjából. Véleményünk szerint az óvodai csoportszoba környezetpszichológiai elemzése térszintaktikai megközelítésben az óvodapedagógusok és a tervezők számára egyaránt hasznos lehet a környezetek kialakításakor.