A Q-módszer fejlesztése és alkalmazási lehetőségei az iskolai tanárképzők identitásának vizsgálatában

Absztrakt

Egyre több kutatás foglalkozik a tanárképzők szakmai identitásának kérdésével, különösen az iskolában dolgozó és ezzel párhuzamosan a képzésben is részt vevő tanárképzők „kettős” identitásával. Megnevezésüket, szakmai szerepük differenciált értelmezését terminológiai bizonytalanság is övezi, ami egyrészt indokolttá teszi önálló szakmai közösségként való megismerésüket, másrészt a kezdeti kutatások jelzik a „kettős identitásból” fakadó bizonytalanságot: saját tanári tanítási gyakorlatuk során szilárd tudásrendszert birtokolnak, azonban a képzői szerep elsajátításhoz kevés támogatást kapnak, emiatt sokszor tudásuk csupán saját tanárjelölti tapasztalataikból származik. Tanulmányunkban – erre az összetett problémára reagálva – a témában végzett, az érintett szereplőkkel együttműködésben megvalósított designkutatásunk (IDL – Iskolai tanárképzők képzővé válása)1 egy szeletét mutatjuk be. A jellemzően kvalitatív identitásvizsgálatoktól ellépve, a kvalitatív és a kvantitatív szemléletet egyaránt magában foglaló Q-módszer alkalmazására térünk ki részletesen, melyet még a nemzetközi, de a hazai kutatásokban is különösen kevés esetben alkalmaznak, holott mind kutatási, mind fejlesztési céllal használható. A módszer kulcseleme egy olyan állításkészlet (Q-készlet) kialakítása, amely érvényesen írja le az érintett szereplők gondolkodási mintázatait, lehetőséget adva az egyéni nézőpontok közös mintázatainak, valamint a csoportok és tagjaik nézőpontja közötti eltérések azonosítására. Tanulmányunkban a Q-készlet kifejlesztésének folyamatát mutatjuk be, célul tűzve ki azoknak a módszertani dilemmáknak a kihangosítását, amelyek egy ilyen mondatkészlet fejlesztését kísérhetik.