Tanárszakos hallgatók szakmai fejlődését és tanulását meghatározó kontextuális elemek és vizsgálati lehetőségeik

Abstract

A tanárok és tanárszakos hallgatók tanulásának komplex, humánökológiai szempontú értelmezése az egyén és környezetének (mezo- és makroszint egyaránt) kapcsolatát dinamikus rendszerként írja le. E dinamizmus feltárása elképzelhetetlen az egyes rendszerelemek belső struktúrájának megértése nélkül. Míg a hallgatók tanulásának személyes és makroszintű jellemzői könnyen azonosíthatók, és így jól belátható rendszert alkotnak, addig kihívást jelentő kérdés, hogy miként definiálható az a mezoszintű tanulási tér, amelyben – az egyén (hallgató) szakmai tanulását szociokonstruktivista nézőpontból vizsgálva és a képzéshez kötődő, illetve azon túli tanulásra is fókuszálva – az informális tanulási folyamatok is értelmezhetővé válnak. Tanulmányunkban a képzési programot mint tágan értelmezett adaptív rendszert azonosítottuk elemzési egységként, ami valójában megfelel egy dinamikus, folyamat alapú kurrikulum értelmezésnek, magában foglalva annak szándékolt és a hallgatók által észlelt jellegét is.