Absztrakt
A tanárképzést érintő globális változások, szakpolitikai reformok, a hazai tanárképzés szabályozásának folytonos változása egyrészt egyes kérdéseket felerősít, másrészt új kérdéseket vet fel a tanárképzés szereplőinek szakmai identitáskonstrukciója kapcsán. A probléma tudományos igényű elemzése azonban még várat magára a hazai kontextusban. A változást okozó tényezők között azonosítható többek között a 2022-ben bevezetett Pályaismereti és pályaszocializációs gyakorlatok (8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet), melynek kapcsán az iskolában dolgozó tanárok új csoportját vonták be a képzésbe, miközben kevéssé merült fel az ő tanárképzővé válásuk értelmezése és szakmai támogatása. Jelen tanulmányban e témában tervezett kutatásunk elméleti keretrendszerének megalapozására vállalkozunk. Egyrészt azzal foglalkozunk, hogyan értelmezhető a tanárképzővé válás mint tanulási- és egyben identitáskonstrukciós folyamat, melyben fontos szerepet tulajdonítunk a két fogalom kapcsolatának értelmezésének. Másrészt a kutatást megalapozó elméleti keretrendszer, modell leírására teszünk kísérletet.