A mozgáskorlátozott gyermekek integrált nevelésének, oktatásának reprezentációja a hazai pedagógiai folyóiratokban

Absztrakt

Háttér és célok: Hazánkban az 1990-es évektől kezdődően egyre nagyobb szerepet kapott az integrált nevelés témaköre, amelynek irányelveit először a törvényekben és rendeletekben fogalmazták meg. Ezt követően az elmúlt évtizedek pedagógiai szakirodalmában kiemelt hangsúlyt kapott az integrált nevelés, oktatás fogyatékos tanulókra, osztálytársakra, pedagógusokra gyakorolt pozitív hatása (Laki, 2010). Az Oktatási Hivatal által közétett statisztikai adatok alapján a 2013 és 2019 között időszakban jelentősen növekedett a sajátos nevelési igényű gyermekek száma a köznevelésben (Oktatási Hivatal, 2013-2019). A fentebb említett tényezők okán, továbbá annak figyelembevételével, hogy a sajátos nevelési igény kategóriáin belül kevesebb figyelmet kap a mozgáskorlátozott gyermekek integrációjának elmélete és gyakorlata a pedagógiai munkánkban, kutatásunkban a mozgáskorlátozott gyermekek integrált nevelésének, oktatásának reprezentációját vizsgáltuk a hazai pedagógiai folyóiratokban.

Módszer: Kutatásunkban öt hazai pedagógiai folyóiratot vizsgáltunk a dokumentumelemzés módszerével: Iskolakultúra, Magyar Pedagógia, Új Köznevelés, Educatio és Új Pedagógiai Szemle. Az elemzés során azokra a publikációkra fókuszáltunk, amelyek a sajátos nevelési igény, integráció, inklúzió, együttnevelés témakörökben íródtak, legyen az átfogó, vagy specifikus sajátos nevelési igény kategóriát tárgyaló értekezés.

Eredmények: Az 1997 és 2019 között vizsgált időszakban összesen 161 publikáció jelent meg a sajátos nevelési igény, integráció, inklúzió, együttnevelés témakörökben. Ez a szám az öt folyóirat egészét (10 336 publikáció) tekintve 1,56%-os reprezentáltságnak felel meg. A 161 publikációból 50 (31,06%) empirikus és 82 (50,93%) elméleti kutatást, továbbá 21 (13,04%) interjút és 8 (4,97%) egyéb írást közöltek a folyóiratok hasábjain. 90 publikáció (az összes publikáció 55,90%-a) általánosságban vizsgálta a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének, oktatásának kérdéskörét. Eredményeink szerint a mozgáskorlátozott gyermekek oktatásával, nevelésével kapcsolatban 8 publikáció íródott, ebből csupán 3 tanulmány foglalkozott ezen gyermekek integrált nevelésével. Így a mozgáskorlátozott gyermekek reprezentációja a vizsgált folyóiratok egészét tekintve 0,08%-ra, a sajátos nevelési igénnyel kapcsolatos publikációkat tekintve 4,97%-ra tehető. A folyóiratok sajátos nevelési igénnyel kapcsolatos empirikus kutatásaiban leggyakrabban (38,16%) a felnőtt populációt vizsgálták.  A mozgáskorlátozott gyermekekre vonatkozó empirikus vizsgálatok mintáját a hároméves óvodások, a 8. osztályos tanulók és a 10-18 éves felső tagozatos tanulók képezték. Az empirikus vizsgálatokban a kutatási módszerek közül leggyakrabban a kikérdezést, azon belül is a kérdőívet és az interjút alkalmazták vizsgálati eszközként. A mozgáskorlátozott gyermekek képességeinek mérésére írásbeli szövegalkotási feladatot, megfigyelést, rajzsort, interjút és kérdőívet használtak.

Következtetések: A hazai pedagógiai folyóiratok vizsgálata során kapott eredményeink rávilágítanak arra, hogy a többségi pedagógusokat célzó szakfolyóiratokban kevés hangsúlyt kapott a vizsgált téma. A mozgáskorlátozott gyermekek gyakorlatban is megvalósuló hatékony nevelési, oktatási integrációjához, és ezáltal az optimális társadalmi befogadásukhoz feltehetően jelentősen hozzá tudna járulni a mozgáskorlátozott gyermekek integrációját vizsgáló kutatási eredmények pedagógiai folyóiratokban történő közlése.

Kulcsszavak: integráció, mozgáskorlátozott gyermekek, pedagógiai folyóiratok