Magyarul tanuló japán hallgatók megnyilatkozásainak – udvariasságot érintő – jellegzetességei a kérés beszédaktusában

Absztrakt

A jelen kutatás magyarul tanuló, s legalább felső középhaladó szinten magyarul tudó japán anyanyelvű hallgatók köztesnyelvi kérési produktumait vizsgálja szívességkérő és jogos kérési szituációkban – az alkalmazott külső és belső módosítók tekintetében – diskurzuskiegészítő módszerrel, mely módosítók fontos szerepet töltenek be egy-egy megnyilatkozás udvarias voltának megítélésében. A nyelvtanulói kéréseket összevetettem azonos szituációban adott japán anyanyelvi és magyar célnyelvi változatokkal is, s több ponton megfigyelhető volt a nyelvtanulói produktumra ható anyanyelvi hatás, például szívességkérés esetén a kérés erejét enyhítő külső módosítóknak a magyar nyelvhez képest megjelenő nagyobb száma tekintetében. Mindemellett egy célnyelvi (vagy speciális köztesnyelvi) stratégia követésének is szemtanúi lehettünk az erős célzás megjelenésével a nyelvtanulói kérésekben.