Ez nem csak egy feladat! – Óvodapedagógus hallgatók vizuális alkotóműhelye az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán

Absztrakt

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus szakán a Vizuális nevelés és módszertana tantárgy két féléves. Mindkét félévben van elméleti és gyakorlati óra, amelyek egymásra épülnek, és kiegészítik egymást. Esettanulmányomban a gyakorlati képzés alkotófolyamatát vizsgálom három év hallgatói munkái alapján. A folyamatról megfigyelés, dokumentumelemzés, és hallgatói visszajelzéseket adnak képet. A kutatásom célja, hogy feltárjam az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Óvodapedagógus képzés Vizuális nevelés alkotói gyakorlatai során: a különböző vizuális közlések kapcsolódási pontjait, az alkotó tevékenységek egymást segítő hatásait, a képességfejlesztés lehetőségeit. Az első félévben a grafikai és festészeti alapokra (Arnheim, 2004; Kepes, 1979; Itten, 2002) épülő alkotó feladatok mellett megjelenik a papírdúc nyomtatás, melynek témája meseillusztráció vagy silent book (Pajorné Kugelbauer, 2025) készítése csoportos projekt munkában. A tárgykultúra körébe tartozó alkotások során többféle agyagedény készítési technikában (Kardos, 1995) szereznek a hallgatók tapasztalatot. Második félévben olyan anyagok és technikák kerülnek előtérbe, amelyek az óvodai gyakorlat során is jól használhatók: vizesnemezelés, szalaggyapjú alakítás szárazon, csuhé, papírmerítés és papírmárványozás. A hallgatók mindkét félév végén portfóliót készítenek a munkájukról, ahol az alkotás folyamatát dokumentálják és a fejlesztett képességeket (Bálványos & Sánta, 1997) rögzítik. Így a gyakorlati tapasztalatok és az elméleti ismeretek összekapcsolódnak. A pedagógiai folyamat jellemzői és eredményei, hogy a hallgatók vizuális megfigyelő, vizuális gondolkodási és vizuális alkotó képességei fejlődnek, megtapasztalják, átélik a felszabadult alkotó tevékenységet, a rajzolás, alkotás iránti pozitív attitűdjük megerősödik, önismeretük, önértékelésük, önbizalmuk fejlődik. Az átélt folyamat során az elfogadás és bizalom légkörét megtapasztalják, ami hatással van a későbbi pedagógiai munkájukra. Csak akkor tudják majd az óvodásoknak a felszabadult alkotómunka lehetőségét megteremteni és fenntartani, ha ezt már maguk is átélték.