A hagyományos kínai és japán tudásátadásról mint az archaikus tanítás utolsó képviselőjéről

Szerzők

DOI:

https://doi.org/10.31074/gyntf.2026.2.141.160

Kulcsszavak:

tudásátadás, mester, tanítvány, módszerek, tökéletesedés

Absztrakt

A tanulmány nevelésfilozófiai, hermeneutikai szemszögből mutatja be a hagyományos kelet-ázsiai meritokratikus társadalmak archaikus tudásátadási koncepciójának alapvető jellemzőit, melyek őrzik a történelem régebbi időszakaiban világszerte általánosnak mondható oktatási-nevelési alapállás motívumait. Ennek oktatásfilozófiája szorosan kapcsolódik és eredeztethető is a régió „vallásaiból” és az ebből fakadó emberképből. Vagyis abból, hogy mit gondoltak az emberről, az élet értelméről, a létezés körforgásáról. Pontos elképzelésük volt arról, hogy mivé szeretnék alakítani, neveléssel, tanítással a rendszerbe belépő kezdőket. Ehhez alakították ki a tudásátadás metódusát, melyet szigorú következetességgel tartottak be. A rendszer mester-tanítvány dualitásra épült. Szigorú hierarchiára, mely nem volt áthágható. Mindazonáltal ez a hierarchia a szeretetre, a mester és a „tananyag” tiszteletére, a felelősségvállalásra épült. Amennyiben bármelyik sérült, vagy súlyos etikai vétség merült fel, a tudásátadás időlegesen, vagy végleg megszakadt. A kutatás módszere filológiai, vallásfilozófiai, oktatásfilozófiai és empirikus információk komparatisztikai feldolgozását alkalmazza. A kutatás eredményessége pusztán elméleti síkon detektálható, mivel a posztmodern kései kapitalizmus globalizált világában ezek az archaikus oktatási struktúrák, csak néhány specifikus területen és ott sem maradéktalanul alkalmazhatók. A kutatás eredményessége abban a reményben foglalható össze, hogy esetleg néhányan szembehelyezkednek, korunkat alapvetően meghatározó spektakuláris világ diktálta bürokratikus, pusztán a végzettség meglétét igazoló dokumentum(ok) megszerzésére koncentráló oktatási gyakorlatával.

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.

Hivatkozások

Benedict, R., & Mori, Sz. (2006). Krizantém és kard – A japán kultúra újra felfedezése. Nyitott Könyvműhely.

Daidódzsi, J. (2007). A Bushidó alapjai – Szamuráj törvénykönyv. Szenzár Kiadó.

Davies, R. & Ikeno, J-O. (2019). A japán észjárás. Pallas Athéné Kiadó.

Debord, G. (2023). A spektákulum társadalma. Open Books.

Dúzs, M. (2019). Egy szál krizantém. Miért különleges a hagyományos japán tudásátadás? Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat, 7(1), 69–76. https://doi.org/10.31074/gyn201916976

Eisai, D. K. (2004). Sóbogenzó-Zuimonki. Filosz Kiadó.

Hamvas, B. (1943). Kung fu-ce – Lun-yü. Bibliotheca Kiadó.

Han, S. (1997). A bölcs vigyor. Terebess Kiadó.

Herrigel, E. (1981). Az íj és nyíl ösvénye. Buddhista Misszió Kiadó.

Hitoshi (é.n.). Mulandóság (ford. Kosztolányi Dezső). Terebess Ázsia E-Tár. https://terebess.hu/keletkultinfo/kosztjapan.html

Horner, V., Proctor, D., Bonnie, K. E., Whiten, A., & de Waal, F. B. M. (2010). Prestige Affects Cultural Learning in Chimpanzees. PLoS ONE, 5(5), e10625, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0010625

Kant, I. (1901). Über paedagogik. Beyer & Söhne.

Kosztolányi, D. (2018). Japán versek. Pesti Kalligram Kiadó.

Lénárd, J. (1912). Dhammo – Bevezetés a buddhó tanába. Franklin Társulat.

Németh, A., & Pukánszky, B. (2004). A pedagógia problématörténete. Gondolat Kiadó.

Nitobe, I. (1998). Bushido. Hunor Vállalkozás.

Polányi, M. (2022). A személyes tudásról – A hallgatólagos tudás, az emergencia és a bizalmi program. Akadémia Kiadó.

Popper, P. (2008). A nem értés zűrzavara. Saxum Kiadó.

Porosz, T. (2025). A szociális identitás az anátman-tan tükrében, avagy a Buddha társadalomszemléletének alapjai. Keréknyomok, 17, 4–68.

Rácz, I. (1988). Fényes telihold – Négy évszak Nipponban – Haikuk és Tankák. Kozmosz Kiadó.

Soitsu, S. (1994). Chado – The Japanese Way of Tea. Weatherhill/Tankosa.

Sosnoski, D. (1996). Introduction to Japanese Culture. Charles E. Tuttle Company.

Stevens, J. (1998). Az Aikido esszenciája. Szenzár Kiadó.

Suzuki, S. (1987). A zen szellem az örök kezdők szelleme. Buddhista Misszió.

Szabó, B. (2016). Test és tudat – A japán harcművészeti filozófia hajnala. Torii Kiadó.

Taira, S. (2004). A szamuráj útja; Mijamoto Muszasi: Az öt elem könyve – A szamuráj becsületkódexe. Szukits Kiadó.

Tölgyesi, L. (2016). A Busidó erkölcsi ereje. https://tolgyesilivia.eu/wp-content/uploads/2017/11/A-Busid%C3%B3-erk%C3%B6lcsi-ereje.pdf

Tőkei, F. (1986). Kínai filozófia – Ókor 3. kötet. Akadémia Kiadó.

Tőkei, F. (1996). Beszélgetések és mondások (Lun-yü). Szukits Kiadó.

Tőkei, F. (2001). Konfuciusz beszélgetései és mondásai (Lun jü) kínaiul és magyarul. Orientalisztikai Munkaközösség.

Yi, S. H. (2025). Shaolin Spirit – The Way to Self-Mastery. Penguin Books.

Downloads

Megjelent

2026-06-01

Hogyan kell idézni

Dúzs, M. (2026). A hagyományos kínai és japán tudásátadásról mint az archaikus tanítás utolsó képviselőjéről. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat, 14(2), 141–160. https://doi.org/10.31074/gyntf.2026.2.141.160

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok