Gyermeknyelvi társalgások vizsgálata
DOI:
https://doi.org/10.31074/gyntf.2025.2.254.275Kulcsszavak:
gyermeknyelv, társalgáselemzés, belebonyolódás, kihátrálás, fordulóAbsztrakt
A kutatás egy saját gyűjtésű gyermeknyelvi társalgási szövegkorpusz globális, makroszerkezeti vizsgálatát végzi el a társalgáselemzés módszertanát alkalmazva. A gyermek adatközlők életkora húsz hónapos kortól hétéves korig terjed. A kutatás a társalgási fordulók hosszát és szerkezeti jellemzőit, valamint a belebonyolódási és kihátrálási stratégiákat vizsgálja. A vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalom rövid áttekintése után a kutatás arra keresi a választ, hogy a felnőttek részvétele hogyan befolyásolja a társalgások szerkezeti felépítését, valamint a gyermekek milyen belebonyolódási és kihátrálási stratégiákat alkalmaznak a társalgások nyitása és zárása során. A vizsgálatok kitérnek a stratégiák alkalmazásának életkor és nemek szerinti összefüggéseinek elemzésére is. Az eredmények igazolták, hogy a felnőtt beszédpartner jelenléte valamint az életkor növekedése összefügg az egy téma kifejtése során alkotott fordulók számával. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy további összefüggés figyelhető meg a társalgás kezdeményezésének gyakorisága és a nemek között. A gyermekek által leggyakrabban használt belebonyolódási stratégia a témajelölés, a társalgás lezárását pedig inkább a felnőttek kezdeményezik. Az eredmények hozzájárulhatnak a társalgási képességek iskoláskor előtti fejlődésének alaposabb megismeréséhez.
Letöltések
Hivatkozások
Bóna, J. & Neuberger, T. (2012). A spontán beszéd önellenőrzési folyamatainak életkori sajátosságai. Magyar Nyelv, 108(4) 426–440.
Bóna, J. (2015). 6–13 éves iskolások megakadásai különböző beszédtípusokban. Anyanyelv-pedagógia, 8(2) DOI: https://doi.org/10.21030/anyp.2015.2.3
Bóna, J. (2017). GABI gyermeknyelvi beszédadatbázis a kutatásban. In Bóna, J. (Ed.), Új utak a gyermeknyelvi kutatásokban (pp. 35–50). ELTE Eötvös Kiadó.
Boronkai, D. (2006). A „genderlektusokról” egy szociolingvisztikai diskurzuselemzés tükrében. Szociológiai Szemle, 16(4), 41–59.
Boronkai, D. (2009). Bevezetés a társalgáselemzésbe. Ad Librum.
Boronkai, D. (2019). Hibajavítási stratégiák a kora gyermekkorban. Kultúratudományi Szemle, 1(1), 51–67.
Casillas, M. (2014). Taking the floor on time: delay and deferral in children’s turn-taking. In Arnon, I., Casillas, M., Kurumada, C. & Estigarribia, B. (Eds.), Language in interaction: studies in honor of Eve V. Clark, (pp. 101–14). John Benjamins. https://doi.org/10.1075/tilar.12.09cas DOI: https://doi.org/10.1075/tilar.12.09cas
Corrin, J. (2010). Maternal repair initiation at MLU Stage I: The developmental power of ‘hm?’ First Language, 30(3–4) https://doi.org/10.1177/0142723710370526 DOI: https://doi.org/10.1177/0142723710370526
Deme, A. (2013). Pragmatic functions of lengthenings and filled pauses in the adult-directed speech of Hungarian children. In Heegård, J. & Henrichsen, P. J. (Edds.), New Perspectives on Speech in Action: 2nd SJUSK Conference on Contemporary Speech Habits (pp. 23–40). Samfundslitteratur Press.
Deme, L. (1971). Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Akadémiai Kiadó.
Ervin-Tripp, S. (1997). The development of sociolinguistics. In Ch. B. Paulston & G. R. Tucker (Eds.), The early days of sociolinguistics: memories and reflections. Publications in Sociolinguistics 2. Summer Institute of Linguistics. (pp. 61–76). Summer Institute of Linguistics.
Forrester, M. A. (2008). The emergence of self repair: A case study of one child during the early pre-school years. Research on Language and Social Interaction, (41) 99–128. https://doi.org/10.1080/08351810701691206 DOI: https://doi.org/10.1080/08351810701691206
Gardner, H. & Forrester M. (2010, Eds.). Analyzing Interactions in Childhood: insights from conversation analysis. Wiley Blackwell.
Goodwin, C. (1984). Notes on story structure and the organization of participation. In J. M. Atkinson & J. Heritage (Eds.), Structures of social actoin. (pp. 225–246). Cambridge University Press. ttps://doi.org/10.1017/CBO9780511665868.016 DOI: https://doi.org/10.1017/CBO9780511665868.016
Goodwin, C. (1990). He-Said-She-Said: talk as social organisation among black children. Indiana University Press. https://doi.org/10.2979/1886.0 DOI: https://doi.org/10.2979/1886.0
Gósy, M. (2005). Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó.
Gósy, M. (2009). Megakadásjelenségek korrekciója óvodáskorban. In Szijj, I. (Ed.), Philologiae Amor. Tanulmányok, esszék és egyéb írások Pál Ferenc tiszteletére (pp. 173–183). ELTE Eötvös Kiadó.
Hámori, Á. (2022). Hogyan beszélgetnek a gyerekek? A társalgási készségek 5–7 éves kor között. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat, 10(1), 39–62. https://doi.org/10.31074/gyntf.2022.1.39.62 DOI: https://doi.org/10.31074/gyntf.2022.1.39.62
Horányi, Ö. (2001). A személyközi kommunikációról. In Béres, I. & Horányi, Ö. (Eds.), Társadalmi kommunikáció (pp. 57–86). Osiris Kiadó.
Horváth, Cs. (2018). A társalgási stratégiák elsajátításának folyamata, elősegítése az óvodában. Szakdolgozat. PTE KPVK.
Horváth, V. (2017). Megakadásjelenségek és időzítési sajátosságaik 6-9 éves gyermekek spontán narratíváiban. In Bóna J. (Ed.), Új utak a gyermeknyelvi kutatásokban (pp. 97–120.) ELTE Eötvös Kiadó.
Hutchby, I. & Wooffitt, R. (2006). Conversation analysis. Principles, practices and applications. Polity Press.
Iványi, Zs. (2001). A nyelvészeti konverzációelemzés. Magyar Nyelvőr, 125(1), 74–93.
Kidwell, M. (2012). Conversation Analysis and Children. In J. Sidnell & T. Stivers (Eds.), Handbook of Conversation Analysis. (pp. 509-532). Wiley-Blackwell. https://doi.org/10.1002/9781118325001.ch25 DOI: https://doi.org/10.1002/9781118325001.ch25
Krepsz, V. (2012). Óvodai beszélgetések: Gyermeknyelvi jellegzetességek az óvodások diskurzusaiban. Első Század, 11(3), 123–146.
Laakso, M. & Soininen, M. (2010). Mother-initiated repair sequences in interactions of 3-year-old children. https://doi.org/10.1177/0142723710370534 DOI: https://doi.org/10.1177/0142723710370534
McWhinney, B. (2000). The CHILDES project: Tools for analyzing talk. Child Language Teaching and Therapy, 8(2) https://doi.org/10.1177/026565909200800211 DOI: https://doi.org/10.1177/026565909200800211
Neuberger, T. (2014). A spontán beszéd sajátosságai gyermekkorban. ELTE Eötvös Kiadó.
Nguyen, V. T., Versyp, O., Cox, C. & Fusaroli, M. (2022). A systematic review and Bayesian meta-analysis of the development of turn taking in adult-child vocal interactions. Child Development. 93(4), 1181–1200. https://doi.org/10.1111/cdev.13754 DOI: https://doi.org/10.1111/cdev.13754
Rosengren, K. E. (2004). Kommunikáció. Typotex. https://doi.org/10.1155/S1073792804141731 DOI: https://doi.org/10.1155/S1073792804141731
Sacks, H. (1984). On doing “being ordinary”. In J. M. Atkinson & J. Heritage, (Eds.), Structures of Social Action: Studies in Conversation Analysis (pp. 413–429). Cambridge University Press. https://doi.org/10.1017/CBO9780511665868.024 DOI: https://doi.org/10.1017/CBO9780511665868.024
Schegloff, E. A. & Sacks, H. 1973. Opening up Closings. Semiotica, 8, 289–327. https://doi.org/10.1515/semi.1973.8.4.289 DOI: https://doi.org/10.1515/semi.1973.8.4.289
Sidnell, J. (2010). Questioning repeats in the talk of four-year-old children. In H. Gardner & M. Forrester (Eds.), Analyzing Interactions in Childhood: insights from conversation analysis (pp. 103–127).Wiley Blackwell.
Szabó, K. (2008). Megakadásjelenségek nyolcévesek spontán beszédében. Anyanyelv-pedagógia. 2.
Wardhaugh, R. (2002). Szociolingvisztika. Osiris Kiadó.
Wolf, R. (1999). Soziale Positionierung im Gespräch. Deutsche Sprache, 1, 69–95.
Downloads
Megjelent
Hogyan kell idézni
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2025 Szerző
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
