Volt egyszer egy Békés-Tarhos

Absztrakt

1946-ban Énekiskola létesült a Békés megyei Tarhoson, s rövid működése alatt, 1954-es megszűnéséig világhírre tett szert. Összefoglalóm a történeti tényeket tárja fel, az iskola megalakulásától annak megszűnéséig időrendben mutat be történetileg fontos adatokat. Ugyanakkor a tanulmánynak nem célja, hogy a tarhosi iskola legendáját és küldetését bemutassa, nem célja a magas színvonalú és maga nemében egyedülálló zenei képzés részletes prezentálása, az oktatás–nevelés eredményeinek ismertetése. A történelmi háttér rövid áttekintése után a tanulmány kitér az iskola igazgatója, Gulyás György által, a megalakulás körülményinek tükrében megélt „kálváriára”. Az iskola működéséhez szükséges feltételek megteremtése nem volt zökkenőmentes, emellett a kezdetektől kilencéves fennállásáig az itt folyó munka, tanítás mindvégig jelentős nehézségekbe ütközött. A folyamatos teremhiány, a diákok és tanárok elszállásolási gondjai, az élelmezési problémák, a felszereltség hiányosságai mellett politikai támadások, Tarhos jövőjének bizonytalansága is állandó gondokat okozott az iskola igazgatójának, vezetőségének. A nehézségek mellett azonban sok emlékezetes, szép esemény is jutott az iskola falain belül élőknek: A Világifjúsági Találkozó (VIT) koncertje, rádiófelvételek, híres zeneszerzők látogatásai és elismerő nyilatkozatai, a Zenepavilon felépítése, avatása és a koncertre való készülés, Kodály látogatása. Az iskola izgalmas és eseményekben gazdag életét olyan szakirodalmak segítségével dolgoztam fel, mint Csende Béla, F. Pálfy Zsuzsanna, Gulyás György, Gyarmath Olga és Kodály Zoltán munkái. A választott kutatási módszerek a hazánkban megjelent és interneten hozzáférhető magyar nyelvű szakirodalmi források, cikkek és folyóiratok feldolgozásai.