A magyar gyermek- és népdalfeldolgozások Bartók Béla: Gyermekeknek sorozatában

Absztrakt

A tanulmány a 20. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenetudósa és zongoraművésze, Bartók Béla (1881–1945) születésének 140. évfordulója előtt tiszteleg. A magyar gyermek- és népdalfeldolgozások különleges inspirációs forrást jelentettek Bartók 1908 és 1911 között keletkezett korai zongoraműveiben. Egyik legjelentősebb műve az 1908–1909-ben készült négy füzetből álló Gyermekeknek című sorozat. A zongoraciklus, melyet a zongorista- és zenepedagógusi tevékenységet is folytató Bartók kifejezetten a zongoratanulás kezdeti éveire szánt, máig a zongoraoktatás egyik legértékesebb alapműve. A Gyermekeknek első és második kötetének öt gyermekdal feldolgozása Forrai Katalin Ének az óvodában című könyvében is fellelhető. Ezek a könnyen énekelhető, játékkal összekapcsolható énekek az óvodai énekes repertoár fontos részét képezik. Bartók a népzenét természeti jelenségnek tekintette és a nagy művészetek alkotásaival egyenrangú, tökéletes művészetként értékelte. A kisgyermekkori zenei nevelésben ezek az eszmék a magyar zenei nyelv elsajátításán és élményszerű befogadásán keresztül valósulhatnak meg.