Az anyanyelvi és az idegen nyelvi spontán beszéd temporális jellemzői

Absztrakt

Az idegen nyelv tanulása során a beszélő számos kihívással találhatja szembe magát; tudatos erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy elsajátítsa az adott nyelv beszédhangjaira jellemző artikulációs konfigurációt, a szükséges szókincset, a nyelvtani szabályokat és szerkezeteket. A spontán beszéd temporális szerveződése nagyrészt automatikusan zajlik, amelyet nagymértékben meghatároz az is, hogy a beszélő milyen nyelvi kompetenciával rendelkezik az adott nyelven. A jelen kutatás alap-, közép- és felsőfokú angol nyelvtudással rendelkező magyar anyanyelvű adatközlők spontán beszédét vizsgálta mindkét nyelven. Elemezte a beszéd időviszonyait, a szünettartási stratégiákat, a beszédszakaszok alakulását és a beszédtempót. Az előzetes hipotézis szerint minél magasabb a nyelvtudás szintje, annál inkább követi az anyanyelvi mintázatot az idegen nyelvi megnyilatkozás. A kutatás eredményei nagy jelentőséggel bírnak mind a nyelvtanulás, mind a nyelvoktatás területén.