Journal of East Asian Cultures

Vol. 15 No. 1 (2023)
Articles

The Mengzi on ‘Heavenly decree’ (tianming天命) and ‘name’ (ming名)

PDF (Magyar)
  • András Várnai
András Várnai
Budapest University of Technology and Economics / Eötvös Loránd University (ELTE)
Bio
DOI: https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.9

Published 2023-05-16

Keywords

  • Heaven's entrusting,
  • fulfilling the duty of the junzi,
  • function of names,
  • ming,
  • issues of Chinese terms,
  • names and reality,
  • validity of language,
  • xing,
  • Heaven's decree (tianming),
  • humane governance (renzheng)
    • ...More
    Less

How to Cite

Várnai, A. (2023). The Mengzi on ‘Heavenly decree’ (tianming天命) and ‘name’ (ming名). Journal of East Asian Cultures, 15(1), 183–227. https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.9

Copyright (c) 2023 András Várnai

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.

Abstract

Ancient Chinese texts that cover historical topics or transfer teachings of wisdom greatly honour the concept of 'Heaven's decree' (tianming 天命 or its variant ming 命). Heaven's decree is one of the referenced cornerstones of Confucian teaching, including in the Mengzi. According to Mengzi, ming命 does not simply refer to external circumstances, but rather reveals to us our ‘duty’: what we must do and what we must not do. This is in line with Mengzi's view that the task of governance should be performed by a suitable person ‘appointed’ by Heavenly decree, and the preparation for this, according to Kongzi's initiative, is that the goal of the noble-minded (junzi 君子) is to live and act in recognition of Heaven's decree.

The ruler’s ‘entrusting’ (ming命) is the process of the Heavenly decree. The idea of ​​the revocability of this entrusting is usually linked to the teaching of Mengzi (although it already appears in a text of the Shijing), because it is most clearly stated in his work that if the ruler proves to be unfit to rule, Heaven ‘entrusts’ another person who is truly qualified. This also means that rulers and superiors should be careful to avoid such revocation through proper governance. The thesis that appears in several places in Mengzi is actually meant to relate the reorganisation of the rule to the change of the ‘Heavenly entrusting’ in accordance with practice.
In the period of the turn of the century, the question of the relevance of the use of language, namely of whether linguistic terms are able to clarify the relationship with reality, or whether there is a gap between the two, came to the foreground. If we examine Mengzi's understanding of names (ming名), its most important message is that ‘non-straightforward speech’ is harmful to governance and the conduct of affairs. When terms are defined and clarified, the whole system of thought gains a solid foundation, since it ‘prescribes’ ‘humane governance’ (renzheng 仁政).

PDF (Magyar)

References

  1. A Collection of Mencius’ Sayings 1991. An English-Chinese bilingual Textbook (ed. Luo Chenglie). Peiping: Qi Lu Press.
  2. Arisztotelész 1971. Nikomakhoszi ethika. (Ford. Szabó Miklós.) Budapest: Magyar Helikon.
  3. Dalok könyve. Si King 1959. (Kínai eredetiből magyar prózára fordította, az utószót és a magyarázó jegyzeteket írta Tőkei Ferenc.) Budapest: Európa Könyvkiadó.
  4. Kínai filozófia. Ókor I–II. köt. 2005 a, b. (Ford. és szerk. Tőkei Ferenc.) Budapest: Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány.
  5. Kongzi: Lunyu – Mengzi 2010.孔子論語 -- 孟子譯注 - 中華傳世珍藏四書五經（繁體中文版） 中華書局 (Zhonghua Book Company).
  6. Les quatre livres confucéens 1895. Avec un commentaire abrégé en chinois double traduction en latin et en français par Séraphin Couvreur (deuxiéme édition). Ho Kien Fou: Imprimée de la Mission Catholique.
  7. Мэн-цзы 1999. Перевод с китайского, указ. В.С. Колоколова (Под. ред. Л.Н. Меньшикова). СПб.: «Петербургское Востоковедение».
  8. Mencius 2016. An Online Teaching Translation (Robert Eno).
  9. Mencius 2008. (Traduction d'André Lévy) Paris: Payot & Rivages.
  10. Mencius1970. Trans. by Lau, D. C. New York: Penguin Books.
  11. Meng Zi. Mong Dsï: Die Lehrgespräche des Meisters Meng K'o 1982. [1916.] (Verdeutscht von Richard Wilhelm) Köln. [Jena: Eugen Diederichs Verlag.]
  12. Meng Zi. Reden und Gleichnisse 2012. (Auswahl, Übersetzung und Deutung von Wolfgang Kubin) Freiburg: Verlag Herder.
  13. Noël, Franciscus 1711. Philosophia Sinica tractatibus: Primo Cognitionem PrimiEntis, Secundo Ceremonias erga Defunctos, Tertio Ethicam, iuxta Sinarum mentem complectens. Pragae.
  14. Noël, Franciscus 1711. Sinensis Imperii Libri Classici Sex, nimirum Adultorum Schola, Immutabile Medium, libersententiarum, Memcius, Filialis Observentia, Parvulorum Schola, E Sinico idiomate in latinum traducti a P. F. N. Pragae: Joannes Kamenicky.
  15. The Chinese Classics [1893. Oxford] 1971. Vol. 1. Confucius. Confucian Analects, The Great Learning, The Doctrine of the Mean (Trans. James Legge). Reprinted; New York: Dover Publication.
  16. The Chinese Classics. 1871. Vol. 4. The She king (Classic of Poetry). (Trans. James Legge) Hongkong: Lane, Crawford & Co. – London: Trübner& Co.
  17. The Chinese Classics. Vol. 2. The Works of Mencius. [1895.] 1970. (Trans. James Legge). Oxford: Clarendon Press.
  18. Allan, Sarah 1984. „Drought, Human Sacrifice and the Mandate of Heaven in a Lost Text from the Shang shu.” Bulletin of the School of Oriental and African Studies. London: University of London. 523–539. https://doi.org/10.1017/S0041977X00113734
  19. Chan, Wing-tsit 1973. A Source Book in Chinese Philosophy. New Jersey: Princetown Univ. Press.
  20. Back, Youngsun 2013. Handling Fate: The Ru Discourse on Ming. University of Wisconsin-Madison.
  21. Cheng, Chung-ying 1995. „Mencius.” In: Bishop, Donald H. (ed.) Chinese Thought. An Introduction. Delhi: Motilal Banarsidass Publ. 110–149.
  22. Couvreur, Séraphin 1910. Les quatre livres confucéens. Avec un commentaire abrégé en chinois double traduction en latin et en français (deuxiéme édition). Ho Kien Fou: Imprimée de la Mission Catholique.
  23. Dawson, Raymond 2002. A kínai civilizáció világa Budapest: Osiris Kiadó.
  24. Ecsedy Ildikó 1987. A kínai állam kezdetei. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  25. Eno, Robert 2016. Mencius. An Online Teaching Translation.
  26. Eno, Robert 1990. The Confucian Creation of Heaven. Philosophy and the Defense of Ritual Mastery. Albany: State University of New York Press.
  27. Feng Youlan [= Fung, Yu-lan] 1952. A History of Chinese Philosophy. Vol. 1. (Translated by Derk Bodde). New York: Macmillan.
  28. Feng Youlan [= Fung Yu-lan] 2003. A kínai filozófia rövid története. Budapest: Osiris Kiadó.
  29. Geaney, Jane 2010. „Grounding »language« in the senses: What the eyes and ears reveal about ming名in early Chinese texts.” Philosophy East and West 60(2): 251–293. https://doi.org/10.1353/pew.0.0097
  30. Geaney, Jane 2011. „The Sounds of Zhèngmíng: Setting Names Straight in Early Chinese Texts.” In: Chris Fraser, Dan Robins, and Timothy O'Leary (eds.) Ethics in Early China: An Anthology. HongKong: Hong Kong University Press. 125–141. https://doi.org/10.5790/hongkong/9789888028931.003.0007
  31. Geaney, Jane 2022. The Emergence of Word-Meaning in Early China: Normative Models for Words (SUNY in Chinese Philosophy and Culture) State Univ of New York Press.
  32. Geaney, Jane 2020. What Is Ming 名? ‘Name’ Not ‘Word’. In Dao: A Companion to Chinese Philosophy of Logic (edited by Yiu-ming Fung) 15–32. New York: Springer. https://doi.org/10.1007/978-3-030-29033-7_2
  33. Gernet, Jacques 2001. A kínai civilizáció története. Budapest: Osiris Kiadó.
  34. Graham, Angus Charles 1989. Disputers of ther Tao. Philosophical Argument in Ancient China. La Salle, IL: Open Court.
  35. Graham, Angus Charles 1990. The Backround of the Mencian Theory f Human Nature. In: A. C. Graham: Studies in Chinese Philosophy and Philosophical Literature. New York: State University of New York Press. 7–66.
  36. Hansen, Chad 1991. „Language in the Heart-Mind.” In: Allinson, Robert E. (ed.) Understanding the Chinese Mind. The Philosophical Roots. Hong Kong: Oxford Univ. Press. 75–124.
  37. Heubel, Fabian 2016. Chinesische Gegenwartsphilosophie zur Einführung. Hamburg: Junius Verlag.
  38. Karlgren, Bernhard 1922. Analytic Dictionary of Chinese and Sino-Japanese. Paris: Librairie Orintaliste Paul Geuthner.
  39. Karlgren, Bernhard [1959.] 1996. Grammata Serica Recensa. [Stockholm–Göteborg.] Taipei: SMC Publishing INC.
  40. Karlgren, Bernhardt 1962. Sound and Symbole in Chinese. Hong-Kong Univ. Press – Oxford Univ. Press.
  41. Keightley, David N. 1978. Sources of Shang history : the oracle-bone inscriptions of Bronze Age China. Berkeley: University of California Press.
  42. Keightley, David N. 2000. The Ancestral Landcape: Time Space, and Community in Late Shang China. Berkeley: Univ. of California Center for Chinese Studies.
  43. Колоколов, Всеволод Сергеевич 1999. Мэн-цзы. (Перевод с китайского) СПб.: «Петербургское Востоковедение».
  44. Kósa Gábor 2013. „Az ókori konfucianizmus.” In: Kósa Gábor – Várnai András (szerk.) Bölcselők az ókori Kínában. Budapest: Magyar Kína-kutatásért Alapítvány. 32–121.
  45. Kósa Gábor – Várnai András (szerk.) 2013. Bölcselők az ókori Kínában. Budapest: Magyar Kína-kutatásért Alapítvány.
  46. Kroll, Paul W. 2014. A Student's Dictionary of Classical and Medieval Chinese. Brill.
  47. Kubin, Wolfgang 2012. Meng Zi. Reden und Gleichnisse (Auswahl, Übersetzung und Deutung). Freiburg: Verlag Herder.
  48. Lau Din Cheuk 1970. Mencius. London–New York: Penguin Books.
  49. Legge, James [1895.] 1970. The Chinese Classics. Vol. 2. The Works of Mencius. Oxford: Clarendon Press.
  50. Legge, James 1871. The Chinese Classics. Vol. 4. The She king (Classic of Poetry). Hongkong: Lane, Crawford & Co – London: Trübner& Co.
  51. Luo Chenglie (ed.) 1991. A Collection of Mencius’ Sayings. An English-Chinese bilingual Textbook. Peiping: Qi Lu Press.
  52. Lévy, André 2008. Mencius. Paris: Payot & Rivages.
  53. Marshall, S. J. 2002. The Mandate of Heaven.Hidden History in the I Ching. New York: Columbia University Press.
  54. Maspero, Henri 1978. Az ókori Kína. Budapest: Gondolat.
  55. Maspero, Henri 1933. „Le mot ming明”. Journal Asiatique CCXXIII: 249–296.
  56. Mungello, David E. 1985. Curious Land: Jesuit Accomodation and Origin of Sinology. Hawaii: Univ. of Hawaii. https://doi.org/10.1515/9780824845988
  57. Needham, Joseph 1984. „Az emberi törvény és a természeti törvények.” (Ford. Fehér Márta) Filozófiai Figyelő VI/3: 79–100. [Needham, Joseph 1956. „Human law and the Laws of Nature in China and the West.” In: Needham, Joseph: Science and Civilisation in China.]
  58. Nivison, David S. 1996. „Problems in the Mengzi 6.A. 3-5.” In: The Ways of Confucianism. Chicago, IL: Open Court Press. 149–166.
  59. Pankenier, David W. 2013. Astrology and Cosmology in Early China: Conforming Earth to Heaven. Cambridge: Cambridge University Press. https://doi.org/10.1017/CBO9781139017466
  60. Resnik, Michael David 1968. „Logic and Scientific Methodology in the Writing of Mencius.” International Philosophical Quarterly 8: 212–230. https://doi.org/10.5840/ipq19688217
  61. Ross, David. 1996. Arisztotelész (Ford. Steiger Kornél). Budapest: Osiris.
  62. Schuessler, Axel 2007. ABC Etymological Dictionary of Old Chinese. Honolulu: University of Hawaii Press.
  63. Schuessler, Axel 1987. A Dictionary of Early Zhou Chinese. Honolulu: University of Hawaii Press.
  64. Tharsen, Jeffrey R. 2015. Chinese Euphonics: Phonetic Patterns, Phonorhetoric and Literary Artistry in Early Chinese Narrative Texts. Chicago, Illinois: University of Chicago.
  65. Tiwald, Justin 2008. „A Right of Rebellion in the Mengzi. Dao.” A Journal Comparative Philosophy 7: 269–282. https://doi.org/10.1007/s11712-008-9071-z
  66. Tőkei Ferenc 2005a, b. Kínai filozófia. Ókor I–II. köt. Budapest: Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány.
  67. Várnai András 1976. „A felvilágosodás Kelet-képének forrásai. A jezsuita Kína-tudósítások.” Világosság XVII/1: 19–27.
  68. Várnai András 1983. A francia felvilágosodás történetszemléletéről. (A filozófia időszerű kérdései 57.) Budapest: Oktatási Minisztérium.
  69. Várnai András 2016. A jezsuita Kína-misszió interpretációi az eredeti források tükrében. (Morálfilozófia-e a konfuciánus bölcselet?) Kézirat.
  70. Várnai András 2013. „A kínai és a görög gondolkodás »összemérhetőségének« nehézségeiről.” In: Kósa Gábor – Várnai András (szerk.) Bölcselők az ókori Kínában.Budapest: Magyar Kína-kutatásért Alapítvány. 382–494.
  71. Várnai András 2010. „Az »egyenes nevek« (zheng ming) és a „nemes ember” (junzi) egyenessége. Konfuciánus nyelvértelmezés és értékelmélet.” Távol-KeletiTanulmányok 22: 3–26.
  72. Várnai András 2011. „»Egyenes nevek«. Zheng ming. Nyelvelmélet, hatalomtechnika és erénytan a klasszikus kínai bölcseletben. Magyar Filozófiai Szemle 55/2: 9–31.
  73. Várnai András 2018. „Taoista nézőpontok a nyelvértelmezésben és értékelméletben II. Vajon kinek szánhatták a taoisták műveiket?” Távol-keleti Tanulmányok 10/1: 63–103. https://doi.org/10.38144/TKT.2018.1.3
  74. Várnai András 2020. „Xunzi – a neveknek megfeleltetett rendbetétel (zhengming正名 »egyenes nevek«): hatalmi rendszer és kormányzati feladat.” In: Hamar Imre – Takó Ferenc (szerk.) Kínai bölcselet és művészet. Tanulmányok Tőkei Ferenc emlékére Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet Konfuciusz Könyvtár 4. 3–52.
  75. Vasziljev, Leonyid Szergejevics 1977. Kultuszuk, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat.
  76. Wieger, Leon 1916. Caractères chinois. Sien-hsien: imprimerie de la mission catholique.
  77. Wilhelm, Richard 1982. [1916.] Meng Zi. Mong Dsï: Die Lehrgespräche des Meisters Meng K'o. Köln. [Jena: Eugen Diederichs Verlag.]