A Mengzi hatalombölcselete: Az uralom (zhi 治) szabályairól (zhi 治), a kormányzás (zheng 政) feladatairól és a „kútföldekről” (jingdi 井地)

Absztrakt

Az ókori kínai társadalomtörténet viszonyainak félremagyarázása abban az alapvető átértelmezésben keresendő, hogy a standard sinológus-történészi tézis szerint az ókori Kína a Zhou-korban feudális, majd a Qin egyesítéstől úgynevezett centralizált állam volt. A tanulmány bevezetése röviden tisztázza, ez miért nem így van, és miért nem is lehetséges. Ebben az összefüggésben mutatja be a fengjian 封建 terminus értelmezését. Ez a „kínai feudalizmus”-t valló felfogás kihat a bölcselet helyzetének az átértelmezésére is, mert többek között ezzel van összefüggésben az a nézet, hogy az ókori kínai gondolkodás filozófiaként vizsgálható és értelmezhető. Ám itt is problémába ütközünk. Vajon miért kell a kínai gondolkodás nézetrendszerét bölcseletnek tekintenünk? A tanulmány kitér a filozófia és a bölcselet viszonyára és a közöttük fennálló különbségre, továbbá bemutatja, hogy a kínai bölcselet miért nem filozófia.

A Mengzi azoknak a kortársaknak és követőknek szólt, akik az államigazgatás, az egyes részállamok közötti kapcsolatok „építése”, a katonai stratégia, az agrárpolitika és más a kormányzáshoz tartozó ügyekben érdekeltek lehettek. Mengzi, jó konfuciánushoz illően, elítéli a „haszon”-ról (li利) szóló beszédet. Bár ezt a passzust úgy szokták értelmezni, hogy a haszonelv teljes elvetését követeli, ám ez nem állja meg a helyét, később a kifejtésben éppen az „égalatti” egésze számára hasznosuló kormányzási gyakorlatot ajánl az uralkodóknak. A tanulmány a faluközösségeken belüli „horizontális munkamegosztási” és az elit irányító szerepének „vertikális munkamegosztási” példázatain keresztül annak megvilágítását célozza, hogy ennek a munkamegosztásnak mi a funkciója a „társadalomtest” működésében és működtetésében. Kiemelt hely jut annak a történelmi szerepnek a bemutatására – az ókori Kínában – , ahol a paraszti termelés a faluközösségi földeken, az úgynevezett „kútföldrendszer” (jingtian zhi 井田制) keretei között folyt. Ez egy szántóföldkiosztási, művelési és ennek alapján adózási mód volt, és mivel ennek egyik elsődleges forrása a Mengzi, így ezeket a szöveghelyeket részletesen vizsgálja a tanulmány.