Évf. 15 szám 1 (2023)
Tanulmányok

Az „égi megbízatás” (tian ming 天命) „átértelmezése” és a „nevek” (ming名) funkciója: „Mencius”, avagy mégis inkább Mengzi – a konfuciánus „ortodoxia” képviselője a tianmingről 天命 és a mingről 名

András Várnai
Budapesti Műszaki Egyetem / Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bio

Megjelent 2023-05-16

Kulcsszavak

  • égi megbizatás,
  • égi elrendelés (tianming),
  • a junzi kötelességteljesítése,
  • a nevek funkciója,
  • ming,
  • kínai terminusok,
  • nevek és valóság,
  • emberséges kormányzás (renzhheng),
  • xing,
  • nyelvhasználat érvényessége
  • ...Tovább
    Kevesebb

Hogyan kell idézni

Várnai, A. (2023). Az „égi megbízatás” (tian ming 天命) „átértelmezése” és a „nevek” (ming名) funkciója: „Mencius”, avagy mégis inkább Mengzi – a konfuciánus „ortodoxia” képviselője a tianmingről 天命 és a mingről 名. Távol-Keleti Tanulmányok, 15(1), 183–227. https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.9

Absztrakt

Az ókori kínai történeti szövegekben és bölcseleti írásokban, így a Mengzi-ben is, a tianming 天命 (vagy „alakváltozata”, a ming 命) kitüntetett szerepkörben van. Az „Ég rendelése” (天命) a konfuciánus tanítás egyik hivatkozott sarokköve. Mengzi szerint a ming 命nem egyszerűen csak a külső körülményekre utal, hanem feltárja előttünk a „kötelességünket”, mi az, amit meg kell tennünk, és mit nem. Ez összhangban van Mengzi azon nézetével, hogy a kormányzás feladatát az égi elrendelés által „kijelölt” alkalmas személynek kell ellátnia, és az erre való felkészülés Kongzi iniciatívája szerint az, hogy a „nemes ember” (junzi 君子) célja az „Ég elrendelését” felismerve élni és cselekedni.
Az uralkodói „megbízatás” (ming 命) az „égi elrendelés” (tianming 天命) „folyománya”. Visszavonhatóságának a gondolatát szokásosan Mengzi tanításához kötik (bár már a Shijing egy szöveghelyén megjelenik), mert nála fogalmazódik meg a legélesebben, hogy ha az uralkodó alkalmatlannak bizonyul az uralom gyakorlására, az Ég más, valóban arra alkalmas személynek adja a „megbízatást”. Ez emellett arról is szól, hogy az uralkodóknak és a feljebbvalóknak figyelniük kell arra, hogy ezt megfelelő kormányzással elkerüljék. A Mengzi-ben több helyen megjelenő tézis valójában arra hivatott, hogy a praxisnak megfeleltetetten az uralom átrendeződéseit az „égi megbízatás” megváltozásával hozza összefüggésbe.
A 4–3. század fordulójának időszakában előtérbe kerül a nyelvhasználat relevanciájának kérdése, nevezetesen, vajon a nyelvi terminusok képesek-e világossá tenni a valósághoz való viszonyt, vagy hiátus van a kettő között. Ha megvizsgáljuk a nevek (ming名) Mengzi-nél megjelenő felfogását, annak legfontosabb mondandója az, hogy a „nem-egyenes beszéd” árt a kormányzásnak és az ügyek vitelének. A kifejezések megállapításával és a terminusok tisztázásával az egész gondolatrendszer szilárd alapot kap, hiszen az „írja elő” az „emberséges kormányzást” (renzheng仁政).

Hivatkozások

  1. A Collection of Mencius’ Sayings 1991. An English-Chinese bilingual Textbook (ed. Luo Chenglie). Peiping: Qi Lu Press.
  2. Arisztotelész 1971. Nikomakhoszi ethika. (Ford. Szabó Miklós.) Budapest: Magyar Helikon.
  3. Dalok könyve. Si King 1959. (Kínai eredetiből magyar prózára fordította, az utószót és a magyarázó jegyzeteket írta Tőkei Ferenc.) Budapest: Európa Könyvkiadó.
  4. Kínai filozófia. Ókor I–II. köt. 2005 a, b. (Ford. és szerk. Tőkei Ferenc.) Budapest: Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány.
  5. Kongzi: Lunyu – Mengzi 2010.孔子論語 -- 孟子譯注 - 中華傳世珍藏四書五經(繁體中文版) 中華書局 (Zhonghua Book Company).
  6. Les quatre livres confucéens 1895. Avec un commentaire abrégé en chinois double traduction en latin et en français par Séraphin Couvreur (deuxiéme édition). Ho Kien Fou: Imprimée de la Mission Catholique.
  7. Мэн-цзы 1999. Перевод с китайского, указ. В.С. Колоколова (Под. ред. Л.Н. Меньшикова). СПб.: «Петербургское Востоковедение».
  8. Mencius 2016. An Online Teaching Translation (Robert Eno).
  9. Mencius 2008. (Traduction d'André Lévy) Paris: Payot & Rivages.
  10. Mencius1970. Trans. by Lau, D. C. New York: Penguin Books.
  11. Meng Zi. Mong Dsï: Die Lehrgespräche des Meisters Meng K'o 1982. [1916.] (Verdeutscht von Richard Wilhelm) Köln. [Jena: Eugen Diederichs Verlag.]
  12. Meng Zi. Reden und Gleichnisse 2012. (Auswahl, Übersetzung und Deutung von Wolfgang Kubin) Freiburg: Verlag Herder.
  13. Noël, Franciscus 1711. Philosophia Sinica tractatibus: Primo Cognitionem PrimiEntis, Secundo Ceremonias erga Defunctos, Tertio Ethicam, iuxta Sinarum mentem complectens. Pragae.
  14. Noël, Franciscus 1711. Sinensis Imperii Libri Classici Sex, nimirum Adultorum Schola, Immutabile Medium, libersententiarum, Memcius, Filialis Observentia, Parvulorum Schola, E Sinico idiomate in latinum traducti a P. F. N. Pragae: Joannes Kamenicky.
  15. The Chinese Classics [1893. Oxford] 1971. Vol. 1. Confucius. Confucian Analects, The Great Learning, The Doctrine of the Mean (Trans. James Legge). Reprinted; New York: Dover Publication.
  16. The Chinese Classics. 1871. Vol. 4. The She king (Classic of Poetry). (Trans. James Legge) Hongkong: Lane, Crawford & Co. – London: Trübner& Co.
  17. The Chinese Classics. Vol. 2. The Works of Mencius. [1895.] 1970. (Trans. James Legge). Oxford: Clarendon Press.
  18. Allan, Sarah 1984. „Drought, Human Sacrifice and the Mandate of Heaven in a Lost Text from the Shang shu.” Bulletin of the School of Oriental and African Studies. London: University of London. 523–539. https://doi.org/10.1017/S0041977X00113734
  19. Chan, Wing-tsit 1973. A Source Book in Chinese Philosophy. New Jersey: Princetown Univ. Press.
  20. Back, Youngsun 2013. Handling Fate: The Ru Discourse on Ming. University of Wisconsin-Madison.
  21. Cheng, Chung-ying 1995. „Mencius.” In: Bishop, Donald H. (ed.) Chinese Thought. An Introduction. Delhi: Motilal Banarsidass Publ. 110–149.
  22. Couvreur, Séraphin 1910. Les quatre livres confucéens. Avec un commentaire abrégé en chinois double traduction en latin et en français (deuxiéme édition). Ho Kien Fou: Imprimée de la Mission Catholique.
  23. Dawson, Raymond 2002. A kínai civilizáció világa Budapest: Osiris Kiadó.
  24. Ecsedy Ildikó 1987. A kínai állam kezdetei. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  25. Eno, Robert 2016. Mencius. An Online Teaching Translation.
  26. Eno, Robert 1990. The Confucian Creation of Heaven. Philosophy and the Defense of Ritual Mastery. Albany: State University of New York Press.
  27. Feng Youlan [= Fung, Yu-lan] 1952. A History of Chinese Philosophy. Vol. 1. (Translated by Derk Bodde). New York: Macmillan.
  28. Feng Youlan [= Fung Yu-lan] 2003. A kínai filozófia rövid története. Budapest: Osiris Kiadó.
  29. Geaney, Jane 2010. „Grounding »language« in the senses: What the eyes and ears reveal about ming名in early Chinese texts.” Philosophy East and West 60(2): 251–293. https://doi.org/10.1353/pew.0.0097
  30. Geaney, Jane 2011. „The Sounds of Zhèngmíng: Setting Names Straight in Early Chinese Texts.” In: Chris Fraser, Dan Robins, and Timothy O'Leary (eds.) Ethics in Early China: An Anthology. HongKong: Hong Kong University Press. 125–141. https://doi.org/10.5790/hongkong/9789888028931.003.0007
  31. Geaney, Jane 2022. The Emergence of Word-Meaning in Early China: Normative Models for Words (SUNY in Chinese Philosophy and Culture) State Univ of New York Press.
  32. Geaney, Jane 2020. What Is Ming 名? ‘Name’ Not ‘Word’. In Dao: A Companion to Chinese Philosophy of Logic (edited by Yiu-ming Fung) 15–32. New York: Springer. https://doi.org/10.1007/978-3-030-29033-7_2
  33. Gernet, Jacques 2001. A kínai civilizáció története. Budapest: Osiris Kiadó.
  34. Graham, Angus Charles 1989. Disputers of ther Tao. Philosophical Argument in Ancient China. La Salle, IL: Open Court.
  35. Graham, Angus Charles 1990. The Backround of the Mencian Theory f Human Nature. In: A. C. Graham: Studies in Chinese Philosophy and Philosophical Literature. New York: State University of New York Press. 7–66.
  36. Hansen, Chad 1991. „Language in the Heart-Mind.” In: Allinson, Robert E. (ed.) Understanding the Chinese Mind. The Philosophical Roots. Hong Kong: Oxford Univ. Press. 75–124.
  37. Heubel, Fabian 2016. Chinesische Gegenwartsphilosophie zur Einführung. Hamburg: Junius Verlag.
  38. Karlgren, Bernhard 1922. Analytic Dictionary of Chinese and Sino-Japanese. Paris: Librairie Orintaliste Paul Geuthner.
  39. Karlgren, Bernhard [1959.] 1996. Grammata Serica Recensa. [Stockholm–Göteborg.] Taipei: SMC Publishing INC.
  40. Karlgren, Bernhardt 1962. Sound and Symbole in Chinese. Hong-Kong Univ. Press – Oxford Univ. Press.
  41. Keightley, David N. 1978. Sources of Shang history : the oracle-bone inscriptions of Bronze Age China. Berkeley: University of California Press.
  42. Keightley, David N. 2000. The Ancestral Landcape: Time Space, and Community in Late Shang China. Berkeley: Univ. of California Center for Chinese Studies.
  43. Колоколов, Всеволод Сергеевич 1999. Мэн-цзы. (Перевод с китайского) СПб.: «Петербургское Востоковедение».
  44. Kósa Gábor 2013. „Az ókori konfucianizmus.” In: Kósa Gábor – Várnai András (szerk.) Bölcselők az ókori Kínában. Budapest: Magyar Kína-kutatásért Alapítvány. 32–121.
  45. Kósa Gábor – Várnai András (szerk.) 2013. Bölcselők az ókori Kínában. Budapest: Magyar Kína-kutatásért Alapítvány.
  46. Kroll, Paul W. 2014. A Student's Dictionary of Classical and Medieval Chinese. Brill.
  47. Kubin, Wolfgang 2012. Meng Zi. Reden und Gleichnisse (Auswahl, Übersetzung und Deutung). Freiburg: Verlag Herder.
  48. Lau Din Cheuk 1970. Mencius. London–New York: Penguin Books.
  49. Legge, James [1895.] 1970. The Chinese Classics. Vol. 2. The Works of Mencius. Oxford: Clarendon Press.
  50. Legge, James 1871. The Chinese Classics. Vol. 4. The She king (Classic of Poetry). Hongkong: Lane, Crawford & Co – London: Trübner& Co.
  51. Luo Chenglie (ed.) 1991. A Collection of Mencius’ Sayings. An English-Chinese bilingual Textbook. Peiping: Qi Lu Press.
  52. Lévy, André 2008. Mencius. Paris: Payot & Rivages.
  53. Marshall, S. J. 2002. The Mandate of Heaven.Hidden History in the I Ching. New York: Columbia University Press.
  54. Maspero, Henri 1978. Az ókori Kína. Budapest: Gondolat.
  55. Maspero, Henri 1933. „Le mot ming明”. Journal Asiatique CCXXIII: 249–296.
  56. Mungello, David E. 1985. Curious Land: Jesuit Accomodation and Origin of Sinology. Hawaii: Univ. of Hawaii. https://doi.org/10.1515/9780824845988
  57. Needham, Joseph 1984. „Az emberi törvény és a természeti törvények.” (Ford. Fehér Márta) Filozófiai Figyelő VI/3: 79–100. [Needham, Joseph 1956. „Human law and the Laws of Nature in China and the West.” In: Needham, Joseph: Science and Civilisation in China.]
  58. Nivison, David S. 1996. „Problems in the Mengzi 6.A. 3-5.” In: The Ways of Confucianism. Chicago, IL: Open Court Press. 149–166.
  59. Pankenier, David W. 2013. Astrology and Cosmology in Early China: Conforming Earth to Heaven. Cambridge: Cambridge University Press. https://doi.org/10.1017/CBO9781139017466
  60. Resnik, Michael David 1968. „Logic and Scientific Methodology in the Writing of Mencius.” International Philosophical Quarterly 8: 212–230. https://doi.org/10.5840/ipq19688217
  61. Ross, David. 1996. Arisztotelész (Ford. Steiger Kornél). Budapest: Osiris.
  62. Schuessler, Axel 2007. ABC Etymological Dictionary of Old Chinese. Honolulu: University of Hawaii Press.
  63. Schuessler, Axel 1987. A Dictionary of Early Zhou Chinese. Honolulu: University of Hawaii Press.
  64. Tharsen, Jeffrey R. 2015. Chinese Euphonics: Phonetic Patterns, Phonorhetoric and Literary Artistry in Early Chinese Narrative Texts. Chicago, Illinois: University of Chicago.
  65. Tiwald, Justin 2008. „A Right of Rebellion in the Mengzi. Dao.” A Journal Comparative Philosophy 7: 269–282. https://doi.org/10.1007/s11712-008-9071-z
  66. Tőkei Ferenc 2005a, b. Kínai filozófia. Ókor I–II. köt. Budapest: Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány.
  67. Várnai András 1976. „A felvilágosodás Kelet-képének forrásai. A jezsuita Kína-tudósítások.” Világosság XVII/1: 19–27.
  68. Várnai András 1983. A francia felvilágosodás történetszemléletéről. (A filozófia időszerű kérdései 57.) Budapest: Oktatási Minisztérium.
  69. Várnai András 2016. A jezsuita Kína-misszió interpretációi az eredeti források tükrében. (Morálfilozófia-e a konfuciánus bölcselet?) Kézirat.
  70. Várnai András 2013. „A kínai és a görög gondolkodás »összemérhetőségének« nehézségeiről.” In: Kósa Gábor – Várnai András (szerk.) Bölcselők az ókori Kínában.Budapest: Magyar Kína-kutatásért Alapítvány. 382–494.
  71. Várnai András 2010. „Az »egyenes nevek« (zheng ming) és a „nemes ember” (junzi) egyenessége. Konfuciánus nyelvértelmezés és értékelmélet.” Távol-KeletiTanulmányok 22: 3–26.
  72. Várnai András 2011. „»Egyenes nevek«. Zheng ming. Nyelvelmélet, hatalomtechnika és erénytan a klasszikus kínai bölcseletben. Magyar Filozófiai Szemle 55/2: 9–31.
  73. Várnai András 2018. „Taoista nézőpontok a nyelvértelmezésben és értékelméletben II. Vajon kinek szánhatták a taoisták műveiket?” Távol-keleti Tanulmányok 10/1: 63–103. https://doi.org/10.38144/TKT.2018.1.3
  74. Várnai András 2020. „Xunzi – a neveknek megfeleltetett rendbetétel (zhengming正名 »egyenes nevek«): hatalmi rendszer és kormányzati feladat.” In: Hamar Imre – Takó Ferenc (szerk.) Kínai bölcselet és művészet. Tanulmányok Tőkei Ferenc emlékére Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet Konfuciusz Könyvtár 4. 3–52.
  75. Vasziljev, Leonyid Szergejevics 1977. Kultuszuk, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat.
  76. Wieger, Leon 1916. Caractères chinois. Sien-hsien: imprimerie de la mission catholique.
  77. Wilhelm, Richard 1982. [1916.] Meng Zi. Mong Dsï: Die Lehrgespräche des Meisters Meng K'o. Köln. [Jena: Eugen Diederichs Verlag.]