Taoista nézőpontok a nyelvértelmezésben és értékelméletben II.: Vajon kinek szánhatták a taoisták műveiket?

Absztrakt

A dao taoisták terminusértelmezése jellegzetesen más, mint a konfuciánus teóriában. Saját tanításuk megalapozásában a dao kiterjesztett jelentése mindent átfogó és mindenben benne rejlő voltával alapvető funkciót tölt be. A Laozi belső feszültségét mindenekelőtt az okozza, hogy valamilyen módon „a kimondhatatlanról” mond valamit, s miközben „a kimondhatatlanságot mondja”, a dao megragadhatatlanságát deklarálja. Az emberi ítéletalkotás hozza létre a „neveket” (ming 名), de minden megnevezés megrontja a dao és de 德 összhangját. A szavakban nem kifejezhető tudás, a bölcs ember (shengren 聖人) „tudása”, amely a rejtett, nem tapasztalható dao  „hatásába”, „működésébe” (de) ’vezet be’.A nem-cselekvés (wuwei 無為) révén a „bölcs” megvalósítja a be-nem-avatkozást, azaz a daoval azonosulva elősegíti, hogy rajta keresztül az megmutatkozzon. A Zhuangzi a megismerésnek a megkülönböztetéseken alapuló módszerét megkérdőjelezve, felteszi a kérdést, lehetséges-e a valóságról (shi 實) beszélni, vagy megoldásaink látszólagosak, hiszen a név pusztán utalás, „a valóságvendége”. A shengren számára nincs „ez” (shi 是) vagy „az” (bi 彼), illetve bármely dolog vagy érték kitüntetettsége, mert egységben látja a dolgokat, a dao egységében. A daoról való tanítást szavakban továbbadni nem lehet, a dolgok megértése csak közvetlen intuitív belátással lehetséges. A Laozi a konfuciánus értékeket, mint „szertartásosság” (li 禮), „emberség” (ren 仁), „méltányosság” (yi 義), „szülőtisztelet”(xiao 孝) a dao elvesztésének következményeként láttatja. A Zhuangzi szerint a daohoz való eljutás megköveteli az emberek hierarchikus világából, a civilizációból való kilépést.