Magyarországi akciókutatások kritikai elemzése

Absztrakt

Magyarországon a kétezres évek óta megnövekedett az akciókutatások iránti érdeklődés. Az oktatási szakértők a korábbinál hatékonyabb megoldásokat keresnek a praxis, a gyakorlat, a tanári kompetenciák és az iskolák minőségi fejlesztéséhez, melyek eszközéül szolgálhat az akciókutatás meghonosítása és széleskörű adaptálása. A szerzők bemutatják a magyarországi akciókutatások kialakulását, szerkezetét és változatait az első magyarországi akciókutatások keletkezésétől napjainkig. A tanulmány négy fő részből épül fel: elsőként a kutatók beszámolnak az akciókutatásban uralkodó nemzetközi irányzatokról; a kollaboratív és emancipált akciókutatásokról; a részvételi akciókutatásokról, a tanár kutató szerepéről; az iskolavilág akciókutatásokról; és a self-study kutatásokról. A mű második része az akciókutatásokat megelőző iskolakísérleteket és pedagógiai kísérleteket mutatja be az 1960-70-es években, külön figyelmet fordítottak a Gáspár-féle szentlőrinci iskolakísérletnek. A harmadik részt a Magyarországon az 1980-as évektől végzett akciókutatásnak nevezett programok elemzése alkotja, külön figyelmet fordítva Zsolnai József munkáságára. Végezetül a mű utolsó részében a kutatók bemutatják a magyarországi akciókutatásokat, illetve akciókutatásnak definiált kutatásokat a 90-es évektől napjainkig.