Látássérült nők iskolai életútja

Absztrakt

Háttér és célok: Fontos feltárni azt az időszakot, ami bemutatja a látássérült tanulók oktatását az elmúlt évtizedekben. Azzal is foglalkozni kell, hogy a nőket érő kettős elnyomás miként jelentkezik már gyermekkorban az oktatás keretei között. Öt, 32-45 év közötti látássérült nő iskolai életútját mutatjuk be és elemezzük. A narratív életútinterjúikból azokat a részeket emeljük ki, amik a közoktatáshoz kötődnek. Célunk hogy bemutassuk a látássérült tanulók speciális és integrált oktatását az 1980-as, 1990-es években, , valamint, hogy képet adjunk az ezek befolyásoló, a közoktatási törvényben zajló változásokról.

Módszer: Kutatásunkban a narratív interjú és a Grounded Theory módszereket vegyítettük. A két módszer kombinálása ritka, de látunk rá példákat (Charmaz, 1999). Az elemzéshez a MAXQDA 2022 szoftvert használtuk. Két kérdésre kerestük a választ: 1. Milyen nehézségek azonosíthatók a látássérült nők élettörténeteiben iskolai életútjuk során? 2. Milyen erőforrások álltak rendelkezésükre ahhoz, hogy az iskolai életút során tapasztalt nehézségekkel megküzdjenek?

Eredmények: Vizsgálatunkból kiderül, hogy a család támogató vagy hátráltató tényező lehet. Erőforrásként említhető a megfelelő gyógypedagógiai segítség és az erős baráti kapcsolatok megléte. Ugyanakkor a tanárok elutasító magatartása, a gyógypedagógiai támogatás hiánya, a beilleszkedési nehézségek, a kirekesztés nehézséget jelentettek az oktatásban.

Következtetések: Kutatásunk eredményei alátámasztják a jelen korban folyó integrációs folyamatokat. Az azonosított erőforrások és nehézségek egymástól elválaszthatatlanok.

Kulcsszavak: látássérült nők, iskolai életút, integrált oktatás, látássérülés