Az együttnevelést segítő gyógypedagógiai tevékenység professzionalizálódása

Absztrakt

Háttér és célok: A pedagógiai munka professzionalizálódása, valamint e munka minőségének kérdése szakmai és oktatáspolitikai diskurzusok középpontjába került az elmúlt évtizedekben. A pedagógustársadalmon belül a gyógypedagógusok különleges csoportot alkotnak, hiszen az általános, pedagógusok felé irányuló elvárásoktól eltérő társadalmi és szervezeti elvárásoknak kell megfelelniük, melyhez speciális szakértelemmel és szerepkészlettel rendelkeznek. E csoporton belül is sajátos helyzetben vannak az együttnevelés területén tevékenykedő szakemberek. Tanulmányunk célja, hogy az együttnevelésről szóló történetek többszintű elemzésével bemutassa a gyakorlatban megjelenő gyógypedagógus szerepeket, valamint az ezekhez kapcsolódó implicit és explicit szakmai tudást.

Módszer: Vizsgálatunk1 narratív interjúkra (N=100) épült. Az elemzés során törekedtünk mind a konkrét, mind a jelentésszintet is lefedni, melyhez különböző feltáró/feldolgozó módszereket alkalmaztunk (Szabolcs, 1996; Ehmann, 2002). A történetek tartalomelemzéséhez a MAXQDA szövegelemző szoftvert használtuk.

Eredmények: A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a gyógypedagógusok tevékenységrendszere meglehetősen szerteágazó (tanácsadás, konzultáció, koordináció stb.), és nemritkán egyidejűleg a nevelési folyamat több szereplőjére is kiterjed (gyermek, szülő, pedagógus). A vizsgálat alátámasztotta a korábban leírt gyógypedagógus szerepmodell valamennyi elemét, a szerepek kapcsolódási pontjaira is kitérve.

Következtetések: A kutatás eredményei segíthetik a gyógypedagógus szakmai kompetenciák célzott kialakítását, a képzések fejlesztését, hozzájárulhatnak a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók együttnevelésének minőségi fejlesztéséhez.

Kulcsszavak: együttnevelés, professzionalizálódás, gyógypedagógus szerepek, kompetenciák