Vak édesapák gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalatai

Absztrakt

Háttér és célok: A gyermekvállalás a fogyatékos felnőttek épp oly természetes vágya, mint nem fogyatékos társaiké. Fogyatékosságukból adódóan ugyanakkor számtalan nehézséggel szembesülhetnek, amelyek áthidalásához gyakorta speciális módszerekre és megoldási stratégiákra van szükség.

Módszer: Empirikus kvalitatív kutatásunkban Magyarországon élő vak apákat (N=9) kérdeztünk arról, miként veszik ki a részüket a gyermekneveléssel és gyermekgondozással kapcsolatos teendőkből.

Eredmények: A vak apák egyhangúlag kiemelték, hogy nehéz a csecsemő- és gyermekgondozás speciális módszereiről kifejezetten vak szülőknek szóló információkhoz jutni. Legjelentősebb nehézségeik a közlekedés során merültek fel, hiszen nem tudnak autót vezetni, s vakon a tömegközlekedés is kihívást jelenthet egy kisgyermekkel. Ahhoz, hogy kezük szabad legyen, zömében a testükre erősíthető eszközben hordozták járni nem tudó, vagy totyogó gyermeküket. További jelentős nehézség a vizualitásra épülő szabadidős tevékenységekben való részvétel, ezek során gyakorta másodrendű résztvevőnek érzik magukat. Bár a gyermekek iskolai feladataiban is tudnak segíteni, az írás gyakorlása egyértelműen látó személyre hárul.

Következtetések: Az apák túlnyomó többsége a kenyérkeresetet tartja egyik legfontosabb feladatának. Noha az otthoni feladatok és a kisgyermek biztonságának garantálása több odafigyelést követel tőlük, összességében úgy érzik, kellő mértékben kiveszik részüket a családi teendőkből. 

Kulcsszavak: vakság, látássérülés, gyermekvállalás, apaság