Előszó a Lukács Györgyről írott tanulmányokhoz

Absztrakt

A Társadalomelméleti Kollégium 2022 márciusában kétnapos konferenciát szervezett „Lukács 50+1” címmel, azaz Lukács György (1885–1971) halálának ötvenedik – illetve vis maior miatt végül is ötvenegyedik – évfordulója alkalmából. Lapszámunk súlyponti része, a Lukácsról szóló – ennyiben tematikus egységet képező – nyolc tanulmány zöme a konferencián elhangzott előadásokból nőtt ki. Minthogy a szerkesztési munkálatok ugyancsak elhúzódtak, így csupán most, az Elpis 2023/1. számában közölhetjük ezeket az írásokat, vagyis abban az évben, amikor a res publica literaria világszerte a Történelem és osztálytudat megjelenésének centenáriumára emlékezik. Konferenciák sokaságán értelmezik és vitatják a 20. század egyik legnagyobb hatású filozófiai szövegét; a számtalan tanulmánynak és tanulmánykötetnek, egy seregnyi folyóirat special issue-jának köszönhetően idén új lendületet vesz a „nyugati marxizmus” e kulcsművéről folytatott (amúgy mindig is életteli) diszkusszió; és persze sorra napvilágot látnak az 1923-as könyv új kiadásai is – például magyarul a Gondolat Kiadónál (javított fordításban), németül az Aisthesis Verlagnál (Lukács jegyzetekkel ellátott munkapéldányának nagyszerű facsimile-kiadásában), angolul pedig a Verso gondozásában (várhatóan az év végén).
Tematikus blokkunkkal tehát mi is bekapcsolódunk a centenáriumi diskurzusba, jóllehet az itt publikált írások – a tavalyi TEK konferencia nyitott, az életmű egészét átfogó horizontja miatt – nem kizárólag a Történelem és osztálytudatra koncentrálnak. Véleményem szerint ez szerencsésen alakult így. Nem mintha úgy gondolnám, hogy fölösleges volna egy újabb special issue Lukács dermesztő-lenyűgöző remekművéről. Ellenkezőleg: nem kétséges, hogy nagyon keveset tudunk még a Történelem és osztálytudatról. (Kaptunk-e már monografikus válaszjavaslatokat például arra a kérdésre, hogy egyáltalán „mi jellemzi” a hegeliánus marxizmus 1923-as konfigurációját? Ehhez persze hibádzik az intenzív Hegel- és Marx-kutatás is.) Mégis szerencsésnek tartom, hogy számunk szerzőinek a témaválasztását még nem befolyásolhatták a centenáriumi elvárások és kötelességek, hazánkban ugyanis különösen fontosnak tűnik, hogy olyasféle „Lukács-panorámák” is szülessenek, amilyet az Elpis tár most az olvasó elé. [...]