Előszó az Überhauptról írott tanulmányokhoz

Absztrakt

Az ELTE BTK Filozófiai Intézete 2022. november 11-én egész napos konferenciát rendezett Bence György, Kis János és Márkus György legendás könyve, a Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? – becenevén az Überhaupt, avagy az Anti-Tőke – szamizdat „megjelenésének” 50. évfordulója alkalmából. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a konferencia – Kis János nyitóelőadásával, Tamás Gáspár Miklós köszöntőbeszédével, számos izgalmas értelmezéssel és Vajda Mihály záró gondolataival – ünnepi esemény volt, amelynek aktualitását csak fokozta, hogy 2022 őszén a mű angol fordításban is napvilágot látott, azaz megnyílt az út a „magyar marxista reneszánsz” utolsó klasszikusának nemzetközi recepciója előtt is.

De mit ünnepeltünk voltaképpen? Meggyőződésünk szerint nem pusztán egy történelmi dokumentumot, a marxizmustól távolodó, majd a demokratikus ellenzékben földalatti otthonra találó gondolkodók tájékozódási pontjainak egyikét, amelynek ott és akkor, a szabadság kis köreiben komoly helyi értéke volt, és amelyet egykori helyi értéke miatt ma is becsben tartunk. Az efféle elismerés inkább ünneprontó volna, semmint ünnepi, hiszen (Hegellel szólva) egy alkotás néhai jelentőségének bizonygatásával csupán a mostani jelentéktelenségét igazolhatjuk. A valódi emlékünnepen „rólad van szó” (tua res agitur), hangsúlyozza Ernst Bloch. Ilyenkor „a múlt ismét betör a Mostba”, vagy másképpen: „a Most kirobbantja a múltat hajdani történelmi lefolyásából”. Ha tehát a konferencia ünnepi esemény volt, csak a történelméből kirobbanó és a Mostba újra betörő mű tehette azzá. S hogy valóban azzá tette-e, azt lapszámunk Olvasója is megítélheti a tanulmányokká bővített előadások alapján: tematikus blokkunkat ugyanis ezek a szövegek képezik.

Vállalkozásunk hiánypótlónak tekinthető, hiszen az Überhaupt korábban még sohasem került „akadémiai” viták középpontjába. Amíg tilalmi listán volt, csupán a szamizdat irodalomban utalhattak rá, ám e hivatkozások jobbára a könyv lefegyverző ereje előtti tisztelgésre szorítkoztak – ahhoz hasonlóan, ahogy Vajda Mihály ’70-es évekbeli írásainak egyikében látjuk: „[ehhez] tárgyilag a magam részéről hozzátenni semmit sem tudok”.[5] A rendszerváltás utáni években azután a mű megjelenhetett végre, de sokáig változatlanul visszhangtalan maradt, minthogy a kritikai gazdaságtani vizsgálódások – és egyáltalában a Marx-stúdiumok – jóformán teljesen megszűntek. A közelmúltban azonban a könyv iránti érdeklődés szembetűnően megélénkült, éspedig igen sajátos módon. Amint erre Kis János is rámutat: az új felfedezők általában a Marx felé vezető útjukon találnak rá az Überhauptra, amely szerzői és akkori progresszív olvasói számára viszont a marxista hagyománnyal való szakítás dokumentuma volt.[6] Ez a különös kettősség a lapszámunkban közölt tanulmányok esetében is tetten érhető.