A figyelemről és a szétszórtságról. Az észlelés irányítása a kései német felvilágosodás idején

Szerzők

DOI:

https://doi.org/10.54310/Elpis.2019.2.6

Kulcsszavak:

G. F. Meier, Moses Mendelssohn, Kant, Marcus Herz, szétszórtság, figyelem

Absztrakt

Írásomban a normalitás és abnormalitás határait újraszabó elmedietétikák térnyerését vizsgálom a kései német felvilágosodás korszakának szétszórtsággal (Zerstreuung) kapcsolatos diskurzusára összpontosítva. A 18. század második felében kidolgozott figyelemkoncepciók áttekintése után négy pozíciót elemzek: egy tipikusnak mondható wolffiánus elméletet (G. F. Meier), a neowolffiánus Moses Mendelssohn „populárfilozófiai” pozícióját, továbbá Kantét, valamint Marcus Herzét. Nyomon követem miképpen nő a vizsgált időszakban a koncentrált figyelem megőrzéséért – az elme teljesítőképességének fokozásáért – viselendő személyes felelősség, illetve miképpen patologizálódik a szétszórtság. Rámutatok, hogy a szétszórtság patologizálásában kulcsszerepet játszik a „totális önuralom” antropológiai eszményének a kora kapitalista termelési formák meghonosodásával összefüggésben feltartóztathatatlanul növekvő érvényességi igénye.

##submission.downloads##

Megjelent

2019-10-01

Hogyan kell idézni

Forczek, Ákos. (2019). A figyelemről és a szétszórtságról. Az észlelés irányítása a kései német felvilágosodás idején. Elpis Filozófiatudományi Folyóirat, 12(2), 93–110. https://doi.org/10.54310/Elpis.2019.2.6

Folyóirat szám

Rovat

Tematikus