Forradalmi és csataképek. Jókai novelláskötete a szabadságharc után

Absztrakt

A novellák a szabadságharc leverése után, 1850 júliusában jelentek meg Sajó álnéven, de mindenki tudta, ki rejtőzik az álnév mögött. Nagy népszerűséget hoztak Jókainak, mivel vigaszt nyújtottak a szomorú országnak, és nemcsak vigaszt, hanem erkölcsi útmutatást is adtak. A tanulmány bemutatja a novellákat, ezek előterében olyan emberi sorsokat rajzol az író, amelyekkel azonosulni lehetett. A történelmi események a háttérben húzódnak meg, valósághű ábrázolással. A novellák szerkezete sokféle, későbbi, modern struktúrákat előlegez meg. Stílusuk is sokszínű – mindig a tartalomnak megfelelően. A megrázó érzelmeket fennkölt stílus jellemzi, elsősorban alakzatokkal ékesítve, gyakran ritmikus prózában. Ez a fennkölt stílus indokolt, sokszor az enthümémára épülő érvelés része. Az iskolai magyartanításban nem szoktunk figyelmet fordítani Jókai novelláira. A Csataképeket be lehetne mutatni a tanulóknak, mind történelem-, mind irodalomórákon, nemcsak ismeretközlés, hanem stilisztikai elemzés céljából is. Különösen alkalmas erre A fehér angyal és A kis szürke ember, már csak azért is, mert rövidek, felolvashatók, izgalmas beszélgetéseket ösztönözhetnek, és a Jókai által tisztelt Görgeyről és Bemről szólnak.