Published 2010-09-09
How to Cite
Copyright (c) 2010 the author(s)
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.
Abstract
Magyar nyelven még nem született olyan tanulmány, amely a koreai klasszikus elbeszélő prózát bemutatná; a szerző ezt a hiányt pótolja. A koreai irodalom a modern koreai irodalom 20. század eleji jelentkezéséig kétnyelvű volt: klasszikus kínai (venjen) és koreai nyelvű. A koreainyelvűség elterjedését a koreai fonetikus írás létrehozása (1443) nagyban segítette, bár a régi irodalmi műveknek csak mintegy öt százaléka maradt fenn koreai nyelven. A prózai irodalmi formák (krónikák, szoszolok) kínai mintára jöttek létre. A krónikák mind kínai nyelvűek, de a fennmaradt mintegy 250 szoszol (fikción alapuló elbeszélés vagy regény) esetében nehéz eldönteni, hogy
eredetileg milyen nyelven születtek, mert sok közöttük a fordítás vagy parafrázis. Kim Busik, Rim Dzse, Kim Siszüp, Ho Gjun, Pak Csivon, Csong Jagjong műveit ismerteti a szerző, valamint azokat a népszerű szoszolokat, amelyeknek ismeretlen a szerzőjük (Unjong-dzson, Cshunhjang-dzson, Simcshong-dzson). A két utóbbi mű a koreai drámakezdemény, a phanszori lejegyzésére szolgáló phanszori szoszol (’színpadi szoszol’), amelyet már csak koreaiul jegyeztek le.