Távol-keleti Tanulmányok

Évf. 15 szám 1 (2023)
Galambos Péter emlékének

Szamantabhadra bódhiszattva szerepe és jelentősége az Avatamszaka-szútrában

PDF
  • Imre Hamar
Imre Hamar
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bio
DOI: https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.4

Megjelent 2023-05-16

Kulcsszavak

  • Szamantabhadra,
  • Buddhávatamszaka-szútra,
  • Lótusz szútra,
  • szamádhi,
  • Szamantabhadra gyakorlata,
  • Sisánanda,
  • Vairócsana
    • ...Tovább
    Kevesebb

Hogyan kell idézni

Hamar, I. (2023). Szamantabhadra bódhiszattva szerepe és jelentősége az Avatamszaka-szútrában. Távol-Keleti Tanulmányok, 15(1), 79–98. https://doi.org/10.38144/TKT.2023.1.4

Copyright (c) 2023 Imre Hamar

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.

Absztrakt

Szamantabhadra bódhiszattva a mahájána buddhizmus égi bódhiszattváinak egyike, a kelet-ázsiai buddhizmusban az i. sz. V. század óta tisztelet tárgya, akit számos módon jelenítenek meg a kelet-ázsiai művészetben. A rá vonatkozó első forrás a Lótusz szútra, amelyet Dharmaraksa fordított le először kínaira 286-ban Zheng fahua jing 正法華經címmel, később pedig a híres fordító, Kumáradzsíva (344–413) fordította le ismét 406-ban Miaofa lianhua jing 妙法蓮華經 címmel. Szamantabhadra a Lótusz szútra utolsó, „Szamantabhadra bódhiszattva buzdítása” (Puxian pusa quanfa pin 普賢菩薩勸發品) című fejezetében jelenik meg, amely a szútra gyakorlására ösztönzi a híveket. Feltehetően a Lótusz szútra hatása alatt íródott a Szamantabhadra vizualizációs szútrája (Guan Puxian pusa xingfa jing 觀普賢菩薩行法經, T.277) című mű, amely rendkívül részletes leírását adja Szamantabhadra megjelenésének hatagyarú elefántján. Ez az apokrif szöveg vizualizációs gyakorlatok elemeit tartalmazza, amelyek vélhetően Belső-Ázsiából származnak, valamint egy bűnbánat rituálét, amely az ebben az életben és az előzőekben elkövetett minden bűntől való megszabadulást tesz lehetővé. Szamantabhadra kultuszának harmadik forrása a Buddhávatamszaka-szútra, amelyet Buddhabhadra (359–429) fordított le kínaira 420-ban hatvan tekercsben, majd a Siksánanda (652–710) 699-ben nyolcvan tekercsben. A szöveg sajátossága, hogy a Buddha tanítását elsősorban bódhiszattvák közvetítik benne. Ezek egyike Szamantabhadra, aki a mű több mint harmadában beszél Buddha helyett. A Buddhávatamszaka-szútra két fejezete is említi Szamantabhadra nevét. Az egyik a „Szamantabhdra szamádhija” (Puxian sanmei普賢三昧), a másik a „Szamantabhadra gyakorlata” (Puxian xing 普賢行). A szútra IX. századi tibeti fordítása egy másik, „Szamantabhadra tanítása” című fejezetet is tartalmaz (Kun tu bzang po’i spyod pa bstan pa), amely a szútra egyik kínai fordításában sem található meg. Siksánanda azonban önálló műként kínaira fordította ezt a művet Da fangguang Puxian suo shuo jing 大方廣普賢所說經 (T. 298) címmel. A jelen tanulmány a „Szamantabhadra szamádhija” és a „Szamantabhadra tanítása” című fejezetek kínai változatának magyar fordítását tartalmazza a tibeti variánsokkal egybevetve.

PDF

Hivatkozások

  1. Dessein, Bart 2003. „The Glow Of The Vow Of The Teacher Samantabhadra ’Puxian Pusa Xing Yuan Zan’ (T.297) Samantabhadrācāryapraṇidhānarāja.” Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 56.2/4: 317–338. https://doi.org/10.1556/AOrient.56.2003.2-4.16
  2. Buswell, Robert E. 1990. Chinese Buddhist Apocrypha. Honolulu: University of Hawaii Press. https://doi.org/10.1515/9780824842611
  3. Cleary, Thomas 1993. The Flower Ornament Scripture: A translation of the Avatamsaka sutra. Boston: Shambala.
  4. Greene, Eric Matthew 2021a. Chan Before Chan: Meditation, Repentance, and Visionary Experience in Chinese Buddhism. Honolulu: University of Hawaii Press. https://doi.org/10.2307/j.ctv16t66ts
  5. Greene, Eric Matthew 2021b. The Secrets of Buddhist Meditation: Visionary Meditation Texts from Early Medieval China. Honolulu: University of Hawaii Press. https://doi.org/10.2307/j.ctv16t66q7
  6. Hamar Imre 2007. „The History of the Buddhāvataṃsaka-sūtra: Shorter and Larger Texts.” In: Hamar, Imre (ed.) Reflecting Mirrors: Perspectives on Huayan Buddhism. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, 139–167.
  7. Hamar Imre 2010. „Wutaishan, a buddhizmus szent hegye: Hegykultusz Kínában.” Vallástudományi Szemle 2: 20–30.
  8. Hamar Imre 2017. „Buddhista szent hegyek Kínában: a Wutaishan és a Niutoushan.” In: Gelle Zsóka, Hamar Imre, Kósa Gábor (szerk.) Szent hegyek a buddhizmusban. Bibliotheca Buddhologica Budapestinensis 1. Budapest: ELTE BTK, a Buddhizmus-kutatás Központja, 77–93.
  9. Hamar Imre 2019. „A dunhuangi hatagyarú elefánton ülő Samantabhadra ábrázolásán fellelhető indiai és közép-ázsiai hatások.” In: Csibra Zsuzsa (szerk.) Művészet, vallás, kultúra: Sinológiai tanulmányok Miklós Pál emlékére. Konfuciusz Könyvtár 3. Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet, 31–42.
  10. Hamar Imre 2020. „Szamantabhadra vizualizációs szútra.” In: Hamar Imre, Takó Ferenc (szerk.) Kínai bölcselet és művészet – Tanulmányok Tőkei Ferenc emlékére. Konfuciusz Könyvtár 4. Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet, 123–163.
  11. Howard, Angela Falco 1986. The Imagery of the Cosmological Buddha. Leiden: Brill.
  12. Kiss Mónika 2015. „Fugen Enmei bosatsu ikonográfiai meghatározásának néhány problematikus pontja.” Távol-Keleti Tanulmányok 2014/1–2: 67–92.
  13. Kiss Mónika 2017. „Szútrák a hosszú élethez Amoghavajra fordításában: A Fugen Enmei szútra kutatásának margójára.” Távol-Keleti Tanulmányok 2016/2: 87–126. https://doi.org/10.38144/TKT.2016.2.4
  14. Kiss Mónika 2019. „Fugen Enmei kínai eredete: Két indiai mester, két hagyomány?” In: Csibra, Zsuzsanna (szerk.) Művészet, vallás, kultúra: Sinológiai tanulmányok Miklós Pál emlékére. Budapest: ELTE Konfuciusz Intézet, 173–187.
  15. Osto, Douglas 2010. „A New Translation of The Sanskrit Bhadracarī With Introduction and Notes.” New Zealand Journal of Asian Studies 12/2: 1–21.
  16. Soper, Alexander C. 1958. Literary Evidence for Early Buddhist Art in China. Ascona, Switzerland: Artibus Asiae Supplementum.
  17. Stevenson, Daniel B. 1987. „The T’ian-t’ai Four Forms of Samādhi and late North-South Dynasties, and Early T’ang Buddhist devotionalism.” Ph.D. diss., Columbia University.
  18. Yamabe Nobuyoshi 1999. „The Sutra on the Ocean-like Samadhi of the Visualization of the Buddha: The Interfusion of the Chinese and Indian Cultures in Central Asia as Reflected in a Fifth Century Apocryphal Sutra.” Ph.D. diss., Yale University.