Tükör által: A nyugati filozófiai tradíció szerepe a Meiji-megújulás önértelmezésében

Absztrakt

E tanulmány első részében (Távol-keleti Tanulmányok 2017:2) azokat a technikákat vizsgáltam, melyek révén a Meiji-kor gondolkodói a nyugati filozófiai terminusokat japánra fordították. A jelen tanulmányban kitágítom a korábbi elemzés körét, azokat a problémákat vizsgálva, melyek Japánnak a nyugati filozófiai tradícióban „világtörténelemnek" nevezett folyamat kontextusában való elhelyezése kapcsán léptek fel. Ez a feladat rendkívüli kihívást jelentett a korban, mivel a Weltgeschichte legtöbb értelmezése a „Keletet" mint olyat a történelem kezdőpontjában helyezte el. Ezt a megközelítést igen problémás összhangba hozni a kokutai 国体 eszméjével, amely ugyanakkor, úgy tűnt, a nyugatiakhoz hasonló japán „nemzetállam" létrehozásának feltétele volt. A jelen tanulmányban azokat a módszereket tekintem át, melyek segítségével olyan vezető japán gondolkodók, mint Katō Hiroyuki 加藤弘之, Mori Arinori 森有礼, Sakatani Shiroshi 坂谷素, Watsuji Tetsurō 和辻哲郎 és Nishida Kitarō 西田幾多郎 a „Nyugat” és a „Kelet” közötti feszültséget kezelték, illetve ahogyan Japánt a Nyugat „tükrében" ábrázolták műveikben.