Absztrakt
1948 júniusában – a Mindszenty bíborosérsekkel, s a katolikus egyházzal az iskolák államosításával kapcsolatosan folytatott küzdelem egy mozzanataként – az állambiztonsági szervek és a politikai propaganda országos figyelmének központjába került az Esztergomi Érseki Tanítóképző diákjainak és tanárainak ügye. Június 12-én egy honvéd akadémistákból álló század vonult el megfélemlítő céllal a képző épülete előtt. Néhány képzős diák a nyitott ablakon át kamaszos hévvel kritizálta menetüket, s az államosítás körüli feszült légkörben becsmérlő megjegyzéseket tett a katonákra, a honvédségre. Ők feljelentést tettek, mire június 14-én a rendőrség és a katonaság megszállta a képző épületét, házkutatást tartott s a beszólásokban részesnek vélt tanulókat őrizetbe vette. Vallatásuk során arra ösztönözte őket, hogy olyat is vállaljanak magukra, amit nem mondtak, s tettük okát hárítsák az érseki képző nevelésére, tanáraik valós, vagy vélt demokráciaellenes megnyilatkozásaira, így ők hamar szabadulhatnak. A dokumentatív elbeszélés első része a történtek körülményeit s a koncepciós eljárás tanárok elleni vádjai megszületésének folyamatát írja le kortárs visszaemlékezések, öt levéltár anyagai és a korabeli sajtó alapján.