Absztrakt
A Neveléstudomány két egymást követő számában megjelenő dokumentatív elbeszélő tanulmányunk az Országos Közoktatási Tanácsnak egy a neveléstudományban, neveléstörténetben alig ismert időszakáról szolgál nagyrészt eddig ismeretlen, vagy feledésbe merült forrásokkal. 1943-ban Imre Sándor a nehéz és kilátástalan körülmények folytán hosszas hezitálás után, a nemzet iránt érzett felelősségérzetből elvállalta a testület alelnöki tisztségét. A tanulmány első része a testület megalakulásának folyamatát, Imre Sándor kétségeit, majd feladatvállalását és művelődéspolitikai hattyúdalává lett programadó beszédét ismerteti az akkor új összetételben felálló OKT teljes üléséről. Ebből megtudhatjuk: miként látta, remélte, szerette volna a háború utolsó két évében menteni, javítani, s a jövőben várható változásokra felkészíteni a magyar közoktatást.