A „gyengetehetségtől” az enyhe értelmi fogyatékosságig: jelentősebb fogalmi változások – Múlt és jelen

Absztrakt

A 19. század második felében a magyar népoktatásügy diszfunkcionális működése erősen jelentkezett a „gyengetehetségű”, azaz mai fogalomhasználattal kifejezve enyhén értelmi fogyatékos tanulók oktatása terén. A „gyengetehetségű” gyermekek számára Magyarországon a 20. század első felében létesülő kisegítő iskolák és a népiskolai tanítók számára indított gyógypedagógiai tanfolyamok erre a társadalmi jelenségre adott válaszoknak tekinthetők. Mindezek hatására Magyarországon a korabeli pedagógiai diskurzusok érdeklődési körébe került a kisegítő iskolai népesség oktatásügye. Ez a folyamat szakmai körökben mindinkább felvetette a kérdést, hogy kik tartoznak a „gyengetehetségű” tanulók körébe.

A tanulmány célja a „gyengetehetség” fogalmának és klasszifikációjának elemzése. Vizsgálja, hogy a dualizmus korának tudományfelfogása szerint a szakemberek kiket és milyen tünetek alapján soroltak be ebbe a tanulói populációba. Mindemellett kísérletet tesz az értelmi fogyatékosság klasszifikációjában megjelenő korabeli és a napjainkban használt szakterminológiák összevető tartalmi elemzésére. A téma aktualitását mutatja, hogy a gyógypedagógiai alapfogalmak tartalmai napjainkban is folyamatosan változnak (pl. Csákvári és Mészáros, 2012; Mesterházi, 2019). Amikor a fogalomváltozások időszakát éljük, meglátásunk szerint azok múltja, eddigi kontextusai érdemesek az áttekintésre.

A kutatás interdiszciplináris alapozású, a feldolgozott téma kapcsolódik a gyógypedagógia-történeti kutatásokhoz (pl. Gordosné, 1962, 1963, 1988, 2001; Ellger-Rüttgardt, 2019; Mesterházi, 1998; 2019). A kutatás módszertani hátterét jellemzi, hogy a klasszikus forrásfeltáró, -elemző, -értelmező és interpretáló módszert alkalmaztuk a dualizmus korában Magyarországon megjelenő pedagógiai diskurzusok elemzése által. A kutatás során primer források (szaklap, szakkönyv, pedagógiai tervezet, tanterv) felhasználására került sor. A szövegkonstrukciók alapján korabeli és a napjainkban használt alapfogalmak, jelenségek leírását, értelmezését és összehasonlítását végeztük el.

A fogalomanalízis tartalmi elemeinek vizsgálata hozzájárult ahhoz, hogy a fogalmakban megjelenő külső reprezentációk alapján következtessünk a korabeli belső pedagógiai gondolkodási folyamatokra. A „gyengetehetségű” gyerekekről alkotott fogalomleírások értelmezési keretét elsősorban az orvosi és pedagógiai szempontú megközelítések adták, amik főként az egészségügyi szempontok pedagógiai vetületére hívták fel a figyelmet.

A tanulmány alapot nyújthat az enyhén értelmi fogyatékos tanulók oktatása érdekében tett törekvések professzionalizációs folyamatának neveléstudomány- és gyógypedagógia-történeti feltárásához. Hozzájárulhat a kisegítő iskolák létrejöttének és kiépülésének intézménytörténeti vizsgálatához.

Kulcsszavak: „gyengetehetségű” tanulók, kisegítő iskola, szakterminológia, klasszifikáció