Lukács és a forradalmi reálpolitika
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2023.1.6Kulcsszavak:
Lukács, politikafilozófia, realizmus, politikai normativitásAbsztrakt
A kortárs politikafilozófiában egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a realizmus irányzata. A politikafilozófiai realizmus képviselői úgy vélik, a politikai cselekvés standardjait és normáit nem vezethetjük le (kizárólag) erkölcsi elvekből. A politikai cselekvést sajátos, nem erkölcsi – vagy az erkölcs által csupán részben meghatározott – normák vezérlik. Lukács György politikafilozófiája számos párhuzamot mutat a realizmus kortárs áramlatával. Ebben a tanulmányban azt a kérdést vizsgálom, hogy milyen válaszokat kínál Lukács politikafilozófiája a realizmus központi kérdéseire, mindenekelőtt a politikai normativitás természetére vonatkozóan. Amellett érvelek, hogy bár Lukács különösen erős válaszokkal szolgál ezekre a kérdésre, e válaszok végső soron elégtelennek bizonyulnak. Ez a vizsgálódás reményeim szerint egyaránt fényt vet a lukácsi politikafilozófia és a politikafilozófiai realizmus alapvető kérdéseire.
