“Autopia” – The Freeway as a Utopian Motif in Californian Art
DOI:
https://doi.org/10.54310/Elpis.2025.2.11Kulcsszavak:
autópálya, Los Angeles, nem-hely, utópia, kaliforniai művészet, térfilozófia, Heidegger, Augé, otthonosság, tranzitzóna, esztétikaAbsztrakt
A tanulmány a Los Angeles-i autópálya-hálózatot szociológiai megközelítés helyett esztétikai-ontológiai szempontból vizsgálja. Marc Augé nem-helyekről szóló elméletére, Heidegger térelméletére és Bacsó Béla vonatkozó gondolataira támaszkodva azt a problémát járja körül, hogy egy olyan átmeneti tér, mint az autópálya, képes lehet-e hellyé válni, azaz képes-e a kortárs művészet emberivé tenni a személytelen tranzitzónákat. A kérdésekre Kalifornia-fókuszú, de különböző megközelítésekkel élő képzőművészeti projektek elemzése révén kívánok választ adni, minthogy Kalifornia egyfelől az utópisztikus álmok földjeként, másfelől az autópályák által átszőtt, sétálóutcák nélküli világként megfelelő kontextust biztosíthat ehhez. A vizsgálódás általános tétje, hogy a művészet mint alapvetően „helyképző” entitás miként nézhet szembe a nem-hellyel, hogyan mutathatja fel, s feloldhatja-e egyáltalán ezt a paradoxont.







