„A szavak föld alatti járataiban” – A térbeli forma vitája

Absztrakt

Írásom Joseph Frank 1945-ös Spatial Form in Modern Literature című, Magyarországon még feldolgozatlan esszéjét veszi górcső alá, amely a térbeliség kategóriáját úttörő módon kezeli kulcsfogalomként az irodalmi megértés vonatkozásában. Minthogy Lessing óta az irodalmat klasszikusan az „időbeli művészetek” köréhez sorolják, Frank esszéje heves és sok évtizedes kritikát váltott ki, melyek többsége radikálisan utasítja el a „térbeli forma” elméletét. Frank eredeti esszéje és annak néhány bírálata révén rámutatok, hogy a vita olykor sematikus és a téridő-dichotómiára szűkül. Mivel nézetem szerint a spatial form irodalmi bevezethetőségét sokáig éppen e leegyszerűsítések gátolták, kísérletet teszek arra, hogy Frank forrásainak (Lessing, Worringer) újraértelmezésével rávilágítsak a dichotómiák eredetére, remélve, hogy mindezzel érthetőbbé válnak a többnyire képzőművészetben tárgyalt tér irodalmi lehetőségei.