Földből növő bárányok és más csodák A Római Birodalom kínai szövegekben – a hivatalos történeti krónikákon kívüli irodalom a VI. század előtt

Absztrakt

A gyakran az ókori Selyemút két végpontjaként kezelt két nagy politikai entitás, Kína és Róma közötti interakciók kutatása már a 19. század óta a tudományos figyelem középpontjában áll. E diskurzus egyik pillére a kínai „Daqin” 大秦(„Nagy Qin”) kifejezés, amelyet gyakran leegyszerűsítő módon a Római Birodalommal azonosítanak. A tudományos kutatások nagy része szinte kizárólag korlátozott számú kínai forrásra, a hivatalos dinasztikus munkákra támaszkodik, figyelmen kívül hagyva a kifejezés összetettségét és a tágabb kontextust, amelyben használták.
A gyakran idézett hivatalos történelmi krónikákon kívül ugyanakkor különféle földrajzi leírások, taoista értekezések, enciklopédiák, buddhista szútrák és más, a VI. század előttről származó dokumentumok is tartalmaznak Daqinra vonatkozó részeket. E források elemzése és a Daqinról alkotott képük vizsgálata a jelenlegi kutatásokban továbbra is alulreprezentált.
A fenti problémákra reflektálva jelen tanulmány a hivatalos történelmi krónikákon kívüli szövegek első kommentált magyar fordítását és átfogó elemzését közli, elsősorban a VI. század előtti munkákra fókuszálva. Elsődleges célja, hogy rávilágítson a „Daqin” fogalom összetettségére, és bemutassa, hogy a közvetlen császári eliten kívül – ugyanakkor továbbra is a legfelső társadalmi rétegekben – élő kínai társadalmi csoportok milyen elképzeléssel rendelkeztek az ismert világ legnyugatibb pontjáról, azaz Daqinról.
A különböző forrástípusok szemelvényeit összegezve tehát megállapítható, hogy Daqinnel kapcsolatban egy összetett, és általánosságban pozitívnak tekinthető birodalomképet vázolnak fel. Ezek az azonosságok részben arra világítanak rá, hogy ezekben a különböző műfajú és korú munkákban egyaránt ismétlődő elemek lehettek a Daqinnel kapcsolatban legelterjedtebb, toposszá szilárdult részletek. Másrészt arra is utalhatnak, hogy a hivatalos történetíró krónikák egyfajta mérceként is funkcionáltak, melyhez az egyéb műfajú források hasonlítani akartak, rendkívül hasonló narratívát eredményezve.  Ehhez illeszkedik, hogy a taoista elemekhez hasonlóan a konfuciánus szemlélet mindegyik forrástípusban erőteljesen megmutatkozik. Ezek közös vonása a békés, tökéletesen kormányzott társadalom propagálása, mely részben magyarázatot szolgál Daqin utópisztikus leírására is. Talán mindezzel összefüggésbe hozható, hogy egyes szemelvények a történeti munkákban foglaltak közül csupán a mitikus elemeket emelik ki, általánosságban pedig a dinasztikus munkákban felvázoltnál túlzóbb, rendkívül utópisztikus képet festenek az országról. A sinocentrikus világkép szintén egyértelműen megmutatkozik: a daqinieket például hu 胡barbárokként mutatják be a források, még ha civilizáltságukat ki is emelik.  A Kínába küldött, a császár előtt hódoló daqini követségek szintén a sinocentrizmus jellegzetes példái. A Daqin-leírások további fontos eleme a számos egzotikus, különleges termék felsorolása. A hivatalos történetírói munkák részletes terméklistáinál ugyan a nem dinasztikus művek termékfelsorolásai rövidebbek, az egyes termékekre vonatkozó lejegyzéseik azonban jóval részletesebbek. Ezek gyakran a későbbi, Perzsiához köthető szövegekben szó szerint megtalálható adatokat közölnek. Mindez leginkább azzal magyarázható, hogy Daqin a tárgyalt időszakban az egzotikumok és különlegességek származási helyének szimbólumává vált. Ezt a szerepet a 6–8. századtól Perzsia vette át.
A fentiek alapján a 6. század előtti kínai forrásokban bemutatott Daqin egy rendkívül összetett, többrétegű jelentéstartalommal rendelkező fogalom, amely sokkal inkább a kínaiak által ismert világ legnyugatabbi pontján elhelyezkedő entitásként értelmezendő, semmint kizárólagosan a Római Birodalomként, annak tényleges földrajzi, politikai és gazdasági jellemzőivel.