Tanárképzés a Miskolci Egyetemen,

1993-2003

Absztrakt

A szerző a Miskolci Egyetem fiatal Bölcsészkarán kialakult tanárképzés évtizedes útját mutatja be. A folyamat lényegeként a nagyratörő, dinamikus pedagógusképzési reformtörekvéseknek a valóság kényszerítő körülményeihez való hozzászürkülését, olykor válságérzetét jeleníti meg. Van-e esélye hatékonyságnak és alternativitásnak, az iskola humanizálását valóban segítő pedagógusképzésnek általában és konkrétan egy gazdasági válságövezetben létező, likviditási gondokkal küzdőfelsőoktatási intézményben. A szerző a résztvevő megfigyelés eszközét választja a „miskolci modell’’ bemutatására - emléket állítva a lezáruló első évtizednek.