Bebörtönzött családok – fogvatartottak családjai a börtönről

Abstract

A család az ember életének meghatározó eleme, ez a büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő fogvatartottak esetében még inkább így van. A börtönbe kerülésükkel sokszor családi kapcsolataik is átalakulnak, átrendeződnek a családon belüli szerepek, a benti lét a családdal kapcsolatos érzelmekre is hatást gyakorol. Több hazai kutatás is született azzal kapcsolatban, hogy mennyire kiemelkedő szerepe van a családdal való kapcsolattartásnak a reintegrációs tevékenységben (Albert & Biró, 2015; Hegedűs, Farkas, Fekete, Ivaskevics, Molnár & Sipos, 2016), ugyanakkor az, hogy a családtag börtönbe kerülése hogyan hat az otthon maradottakra (szülőkre, gyermekekre, társra), kevéssé vizsgált terület (Visontai-Szabó, 2019; Herczog, 2012) hazánkban. Jelen írásban a fogvatartottak otthon maradt családtagjaival és kiemelten a gyermekeivel foglalkozom egyrészt a szakirodalom, másrészt pedig az általam készített kutatás segítségével. Kutatásom során olyan személyekkel beszélgettem, akiknek valamelyik hozzátartozója börtönben van. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy ők miként élték meg a családtagjuk bebörtönzését, mennyire tartják fontosnak a vele való kapcsolattartást, miként élik meg a látogatásokat, mennyire segítette őket a büntetés-végrehajtási intézet a kapcsolattartásban?