A -(j)Ú képzős szerkezetek tanításához a magyar mint idegen nyelv oktatásában

Absztrakt

Tanulmányom első részének célja az -(j)Ú melléknévképzős szerkezetek funkcióinak, illetve gyakoriságának megállapítása az MNSz 2-ből végzett gyűjtés alapján. Az adatok szerint a -(j)Ú melléknévképzős szerkezet szemantikai csoportjai közül a legnépesebb valamilyen átvitt értelmű tulajdonsághoz köthető. Utána két empirikus vizsgálat eredményei kerülnek bemutatásra, melyeket 15 anyanyelvű, illetve 15 haladó B2-es/C1-es szintű nyelvtanulóval végeztem. Az első vizsgálatban a melléknévi szókapcsolat rögzültségének skála mivolta igazolódik egy szókiegészítéses kérdőív segítségével: az eredmények szerint az anyanyelvűek körében az -(j)Ú melléknévképzős szerkezetek 33%-a, a nyelvtanulóknál 43%-a eltérő mértékben, de chunknak tekinthető. A második kérdőív attitűdtesztjében arra kerestem a választ, mikor beszélhetünk az -(j)Ú és a -(V)s melléknévképző szinonimitásáról, funkciómegoszlásáról és jelentésbeli elkülönüléséről. Az adatok azt mutatják, hogy a két képző használati megoszlása korántsem egyértelmű: az anyanyelvi csoportban a mondatok 90%-ánál, míg a nyelvtanulók körében a mondatok 63%-ánál legalább egy személyben felmerült a funkcionális szinonimitás lehetősége. Végezetül módszertani tanácsokat nyújtok az -(j)Ú melléknévképző tanítására vonatkozóan a magyar mint idegen nyelv oktatásában.