Szövegkohézió és fordítói szabadság. Egy angol forma- és felhívásközpontú szöveg magyar és olasz célnyelvi újraalkotásainak szövegszempontú elemzése

Absztrakt

A tanulmány egy angol forrásnyelvi verset vet össze annak két magyar és két olasz fordításával kvalitatív szemléletű szövegtani módszerek alkalmazásával a grammatikai és lexikai kohézióra fókuszálva. Az elemzés célja megfigyelni a szövegszintű fordítói átváltási műveleteket, különös tekintettel a szövegkohézió és lexikai ismétlés (re)produkciójára. Az eredmények azt mutatják, hogy a fordítás során jelentős mértékben változnak a szövegkohéziót biztosító eszközök főként a nyelvi a rendszerek különbségei miatt. Ezzel szemben a műfaji sajátosságok – a felhívásközpontúsággal kombinált formaközpontú szövegben a felhívás funkció, valamint az esztétikai aspektusok dominanciája – nagy fokú szabadságot biztosítanak a fordítók számára, amellyel különböző mértékben élnek. A vizsgálat rávilágít a nyelvi rendszerek különbségei, a szövegtípusok és a szövegszintű fordítói műveletek közötti összefüggésekre, amiktől a kommunikációs cél megvalósulása is függ.