A büntetôrendelkezések hatékonyságának kérdése a két háború közötti képviselô-jelöléssel kapcsolatos visszaélések megelôzésében

Absztrakt

A tanulmányunk szűkebb témáját is érintő büntetőjogi szabályozás különlegessége, hogy egészen 1925-ig önálló törvény, az 1913. évi XXIII. törvénycikk volt irányadó a választási bűncselekmények – bűntettek és vétségek – megtorlása tekintetében. E törvény ugyanis a Csemegi-kódexnek „A polgároknak választási joga ellen elkövetett büntettek és vétségek” című fejezetét hatályon kívül helyezte, és e bűncselekményeket a büntető törvénykönyvből kiemelte. Az 1925. évi választójogi törvénybe azonban beépítették az 1913. évi szabályozást, így ekkortól kezdve az a választójog részévé vált. Emellett viszont lényeges, hogy az 1925. évi „kodifikáció” „A választójog védelmével kapcsolatos egyéb rendelkezések” címében foglaltaknak nem az 1913. évi törvény az előzménye. Hiszen büntetőrendelkezéseket tartalmazott az 1919. évi és az 1922. évi választójogi rendelet is, bár ezek „csak” kihágásért, súlyosabb esetben vétségért büntették a bennük foglalt szabályok megszegőit.