Jogtörténeti Szemle

A jog szuverenitása

Balázs Rigó — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

Nagy érdeklődés mellett került sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kari Tanácstermében 2023. május 29-én Képessy Imre doktorjelölt értekezésének nyilvános vitájára.

A jelölt témavezetője Mezey Barna egyetemi tanár, a bírálóbizottság tagjai Földi András egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, Homoki-Nagy Mária tanszékvezető egyetemi tanár, Bathó Gábor adjunktus, míg a hivatalos bírálók Stipta István professor emeritus és Révész T. Mihály címzetes egyetemi tanár voltak

A szegedi és a krakkói jogtörténészek rendezvénysorozata egy OTKA kutatás keretei között

Benedek Varga — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Magyar Jogtörténeti Tanszéke hosszú ideje aktívan együttműködik a krakkói Jagelló Egyetem jogtörténeti tanszékeivel. E kooperációnak köszönhetően minden második évben megrendezésre kerül a lengyel–magyar jogtörténeti konferencia, ahol a jogtörténettel foglalkozó graduális és PhD-hallgatók ismertethetik kutatási eredményeiket, valamint a két egyetem oktatói rendszeresen vesznek részt közös tudományos projektekben, mint például a Visegrad Grant által támogatott jogtörténeti kutatásokban. Az együttműködés újabb eredménye az A magánjog fejlődése a két világháború között K 138618 számú OTKA kutatócsoport profiljába illeszkedő magánjogtörténeti konferenciák megszervezése, melyet két alkalommal is sikerült tető alá hozni az elmúlt két évben. A rendezvények az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a K 21 pályázati program finanszírozásában valósultak meg.

A 95 éves magánjogi törvényjavaslat és Magyarország területi változásainak összefüggései

László Ádám Joó — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

A magánjogi kodifikáció igénye, amely már a Hármaskönyv létrejöttét is megalapozta, és a reformkorban sem szorult háttérbe, a 19. század második felében új körülmények között jelentkezett. A polgári kor jogélete minden addiginál nagyobb mértékben kívánta meg egy, az egész ország területén hatályos, magyar magánjogi kódex megalkotását, ami a századfordulóra kézzelfogható eredményt hozott. Bár az 1900. évi tervezet és az azt követő törvényművek számos okból kifolyólag nem érhettek révbe, úgy tűnt, a jogalkotó az 1920-as évek végére pótolhatja az évszázados hiányt. Pesthy Pál igazságügyminiszter e szavak kíséretében nyújtotta be Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének javaslatát (Mtj.) 1928. március 1-jén a képviselőháznak:

„Más azonban a helyzet Trianon után, mint volt a helyzet Mohács után, vagy 1848 után. Más a helyzet azért, mert ma nincs olyan idegen befolyás, ma nincs olyan idegen politikai irány, amely ennek a törvénynek megalkotását megakadályozná. […] Épen ezért most látom adottnak ezt a nyugodt pillanatot arra, hogy a magyar állami önállóság attribútumát képező ezt a törvényjavaslatot tető alá hozzuk.”

A házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. törvénycikk hatása a családjogi viszonyokra

Bernadett Krausz — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

Atörvényes házasságból született „törvényes” és a házasságon kívül született „törvénytelen” vagy „természetes” gyermekek jogi helyzete különbözött a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. tc. 1947. június 7.2 napján történt hatálybalépéséig, amely megszüntette e gyermekek közötti jogi különbségtételt (1. §), megváltoztatta a családjogi viszonyokat a magyar jogban. Emellett különös jelentősége, hogy ez volt az első olyan tételes jogi norma, amely a házassági köteléki jogon kívül átfogóan szabályozott olyan családjogi intézményeket, amelyekről azelőtt csak különálló normák rendelkeztek érintőlegesen, így például a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. tc. (Gyt.) 11. §-a a gyermektartásról, a Gyt. 13. §-a a gyermekelhelyezésről, a II. fejezet az atyai hatalomról; a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. (Ht.) 95. és 105. §-ai a gyermekelhelyezésről és a gyermektartásról, a Ht. 103. §-a a különélő szülő kapcsolattartásáról, az 1894. évi XXXIII. tc. az állami anyakönyvekről 38. és 42. §-ai a gyermek névviseléséről, vagy amelyek a tételes jogban nem, csak a polgári törvénykönyvek tervezetében vagy a bírói joggyakorlatban jelentek meg, mint például a fogantatási idő fogalma.

Gróf Pálffy János végrendelete

Silvia Nemethova — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum gyűjteménye gróf Pálffy János pozsonyi, budapesti, bécsi palotájából és bazini várkastélyából származó százhetvennyolc, főként itáliai és németalföldi festménnyel gyarapodott, azzal a végrendeleti meghagyással,
hogy a képeket külön teremben állítsák ki, és a látogatók ingyen nézhessék meg. Pálffy János végrendeletét, mely nagy port kavart Magyarország-szerte, Pohl Károly pozsonyi közjegyzőnél helyezte letétbe, 1907. november 14-én, s azt 1908. június 3-án, halála után hirdették ki. A kormány és a múzeum vezetése méltatta az adományozó személyét, ellenben mind a Pálffyak, mind a gróf húga és családja a bíróság előtt megtámadták az öt alapítványt tevő végintézkedést. A hosszan tartó per végül egyezséggel zárult.

Az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosításáról szóló 1921. évi XXX. törvénycikk és a tankötelezettség megvalósításának baranyai gyakorlata

Patrícia Dominika Niklai — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

„[A]z utóbbi negyedszázadban már állandó volt a törekvés arra is, hogy a törvényeinkben úgynevezett tankötelezettség, helyesebben a törvényben meghatározott korú gyermekek iskolábajáratásának – iskoláztatásának – kötelessége hatékonyabban érvényesíttessék, az e tekintetben tudatosan vagy könnyelműen vétők mulasztása vagy cselekedete szigorúbb megtorlásban részesíttessék, és ennek folyományaként az iskolamulasztások eseteinek száma csökkentessék.”

A tankötelezettség modern értelemben vett formájának kialakítása 1868-ban elvi szinten, majd a 19. század végén gyakorlati vonatkozásban is kezdetét vette, végül a nyolcosztályos elemi oktatás bevezetésével kristályosodott ki a ma is alkalmazott rendszer. Korábban megjelent tanulmányaimban jogtörténeti szempontból megközelítve és levéltári esetekkel gazdagítva vizsgáltam ehhez a folyamathoz kapcsolódóan a népoktatásról szóló 1868. évi XXXVIII. törvénycikket, az iskoláztatási kötelezettség teljesítésének biztosításáról szóló 1921. évi XXX. törvénycikket, az iskolai kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról szóló 1940. évi XX. törvénycikket és annak miniszteri indokolását, valamint több vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletet.

Hírek

Kinga Beliznai — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

Az Ellenzéki Kerekasztal ügye és az adatvédelmi ombudsman joggyakorlata

Nóra Bán-Forgács — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

Atíz éve megszűnt adatvédelmi ombudsman intézményének a szellemisége, amely ezen tanulmány állítása szerint a magyar rendszerváltásban, az 1989. évi alkotmányos forradalomban gyökerezik, és egész pontosan az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak gondolatiságából nőtt ki, és ezt a szellemiséget tizenhat évig sikeresen hordozta az intézmény. Érdemes visszatekinteni az adatvédelmi ombudsman történetére egészen a rendszerváltásig, ideértve az általános ombudsman (jog)történetét is.

Vallási türelem a török hódoltság idején

Orsolya Falus, Zsolt Lengyel — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

A törökökkel vívott háborúk után a 17. század végére a magyar etnikum kisebbségbe került a Magyar Királyságban. Míg a déli szerbek továbbra is ortodoxok maradtak, az erdélyi románok és a Kárpátok ruszinjai nagy számban csatlakoztak a Habsburgok által favorizált katolikus egyházhoz. A 17. század folyamán a protestáns nemesség jelentős szabadságot nyert Magyarországon. A Habsburg uralkodók újrakatolizáló erőfeszítései miatt azonban ezt a szabadságot fokozatosan korlátozták. Az állami befolyás a katolikus egyház ügyeiben is erős volt, különösen a felvilágosult abszolutista jozefinista (II. József 1780–1790) korszakban, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket. A református és az evangélikus vallás a 18. század végén nyerte vissza szabadságát. Abban az időben, bár e vallások szabad gyakorlása megengedett volt, státuszuk messze nem volt egyenlő a katolikus egyházéval. Annak ellenére, hogy az 1848-as forradalmi jogszabályok minden bevett vallás egyenlőségét deklarálták, a zsidó vallás elfogadása csak 1867-ben következett be az 1867. évi XII. tc. hatálybalépésével (izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében). Világosnak tűnik, hogy a Habsburg Birodalomban a magyar liberális politikai elit, hasonlóan az osztrák liberálisokhoz, megoldásokat keresett egy sokvallású és multikulturális társadalomban, amely a török hódoltság után jellemezte hazánkat. Ezt a folyamatot árnyalta azonban az uralkodók elkötelezettsége a katolikus egyház mellett.

A büntetôrendelkezések hatékonyságának kérdése a két háború közötti képviselô-jelöléssel kapcsolatos visszaélések megelôzésében

Gábor Hollósi — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

A tanulmányunk szűkebb témáját is érintő büntetőjogi szabályozás különlegessége, hogy egészen 1925-ig önálló törvény, az 1913. évi XXIII. törvénycikk volt irányadó a választási bűncselekmények – bűntettek és vétségek – megtorlása tekintetében. E törvény ugyanis a Csemegi-kódexnek „A polgároknak választási joga ellen elkövetett büntettek és vétségek” című fejezetét hatályon kívül helyezte, és e bűncselekményeket a büntető törvénykönyvből kiemelte. Az 1925. évi választójogi törvénybe azonban beépítették az 1913. évi szabályozást, így ekkortól kezdve az a választójog részévé vált. Emellett viszont lényeges, hogy az 1925. évi „kodifikáció” „A választójog védelmével kapcsolatos egyéb rendelkezések” címében foglaltaknak nem az 1913. évi törvény az előzménye. Hiszen büntetőrendelkezéseket tartalmazott az 1919. évi és az 1922. évi választójogi rendelet is, bár ezek „csak” kihágásért, súlyosabb esetben vétségért büntették a bennük foglalt szabályok megszegőit.

A posse comitatus intézményének történeti áttekintése az angol gyökerektôl a Posse Comitatus Actig

Roland Kelemen — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

A posse comitatus ősi angol intézmény, amely lehetővé tette, hogy a sheriff a tizenöt évesnél idősebb férfiakat felkérje (felhívja) a béke megőrzésére, a törvények betartatására, zavargások leverésére, bűnözők elfogására.

Az intézmény tradíciói szerint a helyi közösséget megilleti annak a joga, hogy a közösség békéjét zavaró egyéneket közös erővel elfogják és bíróság elé állítsák. E jogot használták fel a feudális kor uralkodói arra, hogy rendészeti szervek hiányában a polgárok ezen jogát többször megerősítve a közbiztonságot fenntartsák. A posse comitatus intézménye azonban az évszázadok során más jelentéstartalmakat is felvett, így például a Magna Charta ellenállási záradéka végrehajtásának szükségképpeni alapját jelentette a fegyverviselési jog, illetve az Egyesült Államokban a szökött rabszolgák elfogásának szigorítását biztosította.

Parergon parergum 3. Mezey Barna professzor köszöntése

Balázs László — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

2023. május 26-án az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar főépületében, az Aula Magnában egyetemi pályatársak, jogtörténész kollégák és tanítványok, barátai és tisztelői köszöntötték Mezey Barna professzort 70. születésnapja alkalmából. Az ünnepség keretében Sonnevend Pál dékán és Révész T. Mihály professor emeritus köszöntői után került sor az ünnepelt tiszteletére készült impozáns kötet, a 2013. és 2018. évi jeles évfordulók után immár harmadik Jogtörténeti parerga bemutatására.

Franciaország alkotmányos kalandjai

Balázs Pálvölgyi — Mon, 09 Sep 2024 00:00:00 +0000

Serge Sur (1944) akadémikus, a párizsi Université Panthéon-Assas Paris II professor emeritusának eddigi munkássága csak áttételesen kapcsolódott az alkotmánytörténet területéhez. A tudományos világon kívül a nemzetközi jog, illetve nemzetközi kapcsolatok területén és a diplomácia világában eltöltött gazdag életút, amelyet olyan állomások jelentettek, mint az UNIDIR (ENSZ Leszerelési Kutatóintézete) igazgatóhelyettesi megbízatása, az Algériában, Beninben, Mauritániában, illetve Vietnámban végzett missziók, a Questions internationales folyóirat megalapítása, az ENSZ főtitkára melletti külsős szakértői tagsága, vagy a hágai Nemzetközi Bíróság ad hoc bírójaként végzett munkája. Publikációi sorában azonban egy ennél még szélesebb érdeklődésű, a gyakorlati problémákkal és az elméleti kérdésekkel egyaránt foglalkozó szerző nyilvánul meg. Ennek a nyitottságnak egyfajta lenyomata a közreműködésével létrejött, nemzetközi kapcsolatok kutatásával és elemzésével foglalkozó Centre Thucydide, amelynek 2020-ig igazgatója is volt, s ahol számos más tudományterületen aktív kutatóval, történésszel, földrajztudóssal dolgozott együtt.