https://ojs.elte.hu/jsz/issue/feed Jogtörténeti Szemle 2025-02-21T17:27:19+00:00 dr. Beliznai Kinga jogtortenetiszemle@gmail.com Open Journal Systems <p>A Jogtörténeti Szemle a hazai jogtörténeti kutatások fóruma 1986 óta, amelynek kiadásában részt vesz az összes hazai felsőoktatási kutatóműhely.</p> https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10144 Sepsiszéki cirkálási jegyzôkönyvek Rácz Balázs Viktor közlésében 2025-02-21T17:07:24+00:00 Endre Domaniczky jsz@jsz.hu <p><span class="fontstyle0">B</span><span class="fontstyle2">ármennyire is eltérőnek tűnik a történet-, illetve a jogtudomány vizsgálati tárgya, léteznek olyan területek, ahol a két tudományterület összeér, céljaik azonosak és módszereik is hasonlóak. Ezek a határterü- letek azok, ahová – a saját tudományterület ismerős berkeit elhagyva – egyre kevesebben kapaszkodnak fel. Bár a fennsíkra érve a táj ismerős, de minden lépéssel – ahol, a költővel szólva, „jobbra is, balra is árok, meredék…”&nbsp;</span><span class="fontstyle2">– növekszik a különbségek száma, és így a hibázás lehetősége is. Ily módon ezek a határvidékek gyéren lakottak&nbsp;</span><span class="fontstyle2">és – gyakran generációkon át – kevésbé kutatottak maradnak. Egyrészt a befektetendő, aránytalanul nagy energia&nbsp;</span><span class="fontstyle2">miatt, másrészt viszont kevés az értő olvasók száma is.&nbsp;</span><span class="fontstyle2">Tételes jogászként olvasni egy történeti munkát gyakran&nbsp;</span><span class="fontstyle2">„mesedélutánnak” tűnik, míg egy bölcsész általában –&nbsp;</span><span class="fontstyle2">tisztelet a kivételnek – már a bevezetőnél leteszi a jogtudós monográfiáját, amelynek „bikkfanyelve” sokszor még&nbsp;</span><span class="fontstyle2">a pallérozott olvasó számára is nehezen befogadható</span>.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10145 Új módszertani kézikönyv – kezdôknek és haladóknak 2025-02-21T17:11:51+00:00 Balázs Sallai jsz@jsz.hu <p><span class="fontstyle0">A </span><span class="fontstyle2">jogtörténettel foglalkozó kutatók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy tudományterületük „keresztülfekvő” jellegű. Egyfelől a jogtudományhoz, s ezáltal a társadalomtudományokhoz tartozik, másfelől pedig sok szállal kapcsolódik az általános történettudományhoz, ilyen módon pedig a bölcsészettudományokhoz is. Ebből logikusan következik az, hogy e két nagy tudományos ág módszertani megközelítései jól ötvözhetővé válnak a jogtörténeti vizsgálódások megvalósítása során. A jog társadalomtudományi (empirikus)&nbsp;</span><span class="fontstyle2">metódusairól néhány éve jelent meg egy hiánypótló kötet </span><span class="fontstyle3">Empirikus jogi kutatások </span><span class="fontstyle2">címmel.</span> <span class="fontstyle2">Ebben számos olyan fejezet kapott helyet, amelyek a jogtörténészek számára jól hasznosítható módszerekkel foglalkoznak.</span> <span class="fontstyle2">A 2023-as év végén azonban napvilágot látott egy másik, hasonlóan nélkülözhetetlen könyv a bölcsészettudományok részéről, amelyben a legaktuálisabb és legfontosabb metodológiai megfontolások kaptak helyet, összegezve számos szakirodalmat és íratlan szakmai gyakorlatot, tapasztalatot e téren.</span></p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10147 Játszva tanítani, avagy tanítva játszani? 2025-02-21T17:21:04+00:00 Réka Horváth jsz@jsz.hu <p><span class="fontstyle0">M </span><span class="fontstyle2">iként lehet a hallgatókat bevonni a jogtörténet szépségeibe? Mekkora mértékben szükséges a mai trendeket követni az oktatás és még inkább a tanulás játékossá tételében? Csak formai vagy tartalmi változással is jár, ha elhagyja a szakma a frontális, elő- adás-típusú oktatást, ahol a hallgató már csak nevében passzív befogadója az elmondottaknak? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a 2023. december 6-án a </span><span class="fontstyle3">Kreatív módszerek a jogtörténet egyetemi oktatásában </span><span class="fontstyle2">címmel&nbsp;</span><span class="fontstyle2">megtartott konferencia, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adott otthont</span>.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10140 Forgács Anna színésznő halála 2025-02-21T16:30:23+00:00 Kitti Borsos jsz@jsz.hu <p>Forgács Anna a budapesti Vígszínház feltörekvő tehetsége volt az 1920-as években. De nemcsak a színház falai között örvendett nagy népszerűségnek, hanem a férfiak körében is. 1925-ben azonban megismerkedett a gazdag, gyártulajdonos családból származó Erdélyi Bélával, akivel házasságot is kötött.</p> <p>Erdélyi Béla költekező életet élt, melyet kezdetben édesapja, később pedig váltók hamisítása útján maga finanszírozott. A váltók mellett biztosítás által is igyekezett pénzhez jutni, ezért a feleségével kölcsönös élet- és balesetbiztosítást kötött.</p> <p>A biztosítás megkötése után alig több mint egy hónappal Forgács Anna hirtelen megbetegedett, mérgezéses tünetekkel szanatóriumba is szállították. A szanatóriumból való távozását követően a házaspár az ausztriai Millstattba utazott, ahol egy séta során Erdélyi Béla megpróbálta feleségét egy szakadékba lökni, de a színésznő a balesetet kisebb sérülésekkel megúszta. A balesetet követően Erdélyi Béla nagy mennyiségű veronált adott feleségének, amely következtében az asszony 1927. augusztus 24-én elhunyt.</p> <p>A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék bűnösnek mondta ki Erdélyi Bélát gyilkosság bűntettének kísérletében, gyilkosság bűntettében, valamint több rendbeli magánokirathamisítás bűntettében, közokirathamisítás bűntettében és csalás bűntettében, míg a váltóhamisításban közreműködő társait magánokirathamisítás bűntettében, közokirathamisítás bűntettében és csalás bűntettében.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10142 Heredes Seiae signum ponere compellendi sunt 2025-02-21T16:58:00+00:00 Rita Lengyel jsz@jsz.hu <p>Tanulmányom, egy, a <em>Digesta</em> által megőrzött ókori római jogesetet dolgoz fel. A Scaev. D. 34, 2, 38, 2 szemelvény arról számol be, hogy Seia, egy vagyonos nő végrendeletében arra utasította örököseit, hogy állítsanak egy általa kiválasztott szentélyben, annak istenségének egy szobrot. Azonban egy kérdés tisztázatlan maradt, mégpedig hogy milyen fémből: aranyból, ezüstből, vagy bronzból készüljön a szobor? Quintus Cervidius Scaevola jogtudós meglátása szerint ezüstből. Tanulmányomban összefoglalom, hogy milyen jogi és nem jogi érvek vezethettek az ezüst, mint szoboranyag melletti állásfoglaláshoz, tekintetbe véve többek közt a Mediterráneum szentélybeli ajándékokra vonatkozó szokásait, a különböző nemesfémek értékét, azok egymáséhoz viszonyított arányát, ill. az örökhagyónak a végrendeletből kiolvasható szándékát. A jogeset fontosságát támasztja alá, hogy igen kevés ókori lelet, illetve még kevesebb jogi szöveg maradt fenn, ami hasonló témájú, szentélynek szóló juttatással foglalkozik. Sajnos a szóban forgó szobor nem maradt fenn, de Seia nagylelkűségének időtálló emlékét biztosítja a Digestabeli szemelvényben megőrzött végrendeleti rendelkezés.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10143 A vad által okozott kárért való helytállás történeti fejlődése Magyarországon 2025-02-21T17:02:16+00:00 Márk Pap jsz@jsz.hu <p>Az emberiség történetét a kezdetektől fogva végigkísérik a vadon élő állatvilággal való interakciók, amelyek egyik legjellemzőbb megnyilvánulási formája a vadon élő állatok által az emberi javakban előidézett kár. Erre a jelensége jellemzően az egyes nemzeti jogrendszerek is reagáltak, és ez alól a magyar jogrendszer sem képez kivételt, amelyben a vad által okozott kár telepítését rendező szabályozás alakulása mindig szorosan kapcsolódott a vadászati jogra vonatkozó joganyag fejlődéséhez. Jelen tanulmány arra törekszik, hogy a kezdetektől napjainkig felrajzolja a vad által okozott kárért való helytállást rendező jogi szabályozás magyarországi fejlődésének történeti ívét, amelynek során azoknak az összefüggéseknek a vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyok átalakulása miként képeződött le a vadászati jogra vonatkozó hazai szabályozásban, ez utóbbi változásai pedig milyen irányú fejlődést indukáltak a vad által okozott kárért való helytállás szabályozása terén.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10136 A Nagy Szánhedrin (II.) 2025-02-21T16:03:56+00:00 László Heka jsz@jsz.hu <p>Az állam legfőbb politikai és igazságszolgáltatási szervének első neve, a <em>Gerousia</em> (vének tanácsa, szenátus) a perzsa időkből származik, tehát sokkal korábbi, mint a Szánhedrin elnevezés. Olyan magas rangú, tekintélyes papokból állt, akik nem rendelkeztek teljesen meghatározott tanácskozási, döntéshozatali és ítélkezési jogkörrel. Eredetileg valószínűleg nem volt rendszeresen felállított testület, hanem csak alkalmi zsinat, amelyet különleges alkalmakkor hívtak össze, hogy fontos kérdéseket vitassanak meg, vagy a vallási életre vonatkozó rendeleteket hozzanak.</p> <p>A Nagy Szánhedrin mellett két másik bíróság is létezett: kis szánhedrinek (minden városban) és a legkisebb, három főből álló kollegiális testület, a bét din.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10137 A semlegesség nemzetközi jogi fogalma és Magyarország második világháborús külpolitikai törekvéseinek jogtörténeti megközelítése a semlegesség tükrében II. 2025-02-21T16:08:22+00:00 Gábor Kui jsz@jsz.hu <p>Szinte lehetetlen úgy írni a háborúról, vagy a háborúhoz kapcsolódó jogi fogalmakról, hogy annak ne legyen szomorú aktualitása. Most is van. Alig volt néhány év az emberiség történetében, amikor nem dúlt háború. Nehéz is lett volna elkerülni ezeket az összetűzéseket, hiszen az államokat a nemzetközi jog fejlődése során egészen a 20. századig megillette a háború indításához való jogosultság, a <em>ius ad bellum</em>. Az államok közötti konfliktusok elsődleges megoldási módszere a háború volt. Az emberi leleményesség és a technika fejlődésével a harcok egyre kegyetlenebbek, egyre embertelenebbek lettek, és egyre több ember életét követelték. Az idők folyamán a hadijog szabályai egyre jobban kikristályosodtak, majd az 1899. évi és 1907. évi hágai békekonferenciákon történt kodifikációjuk révén az aláírók vonatkozásában kötelező érvényűek is lettek. Ez a szabályrendszer, ha már a háború indítását nem lehetett tiltani, legalább a jogi keretek meghatározásával a háború borzalmai enyhítésének egyik eszközévé vált.</p> <p>Mi más enyhíthetné azonban jobban a háború okozta szenvedést, mint a háborúból való kimaradás? Vagyis, ha egy állam úgy dönt, hogy a harcokban egyik hadviselő oldalán sem kíván részt venni. Ez a szándék vezet el a semlegesség nemzetközi jogi fogalmához. Ha végigtekintünk kialakulásának történetén, szabályozásán, alkalmazásán, láthatjuk majd, hogy milyen lehetőség volt ez – és az ma is – a béke megőrzésére, helyesebben szólva milyen lehetőség lett volna – és lenne ma is –, hiszen egy állam azon szándéka, hogy a környezetében dúló háborúból kimaradjon – főleg a 20. században – hiú ábránd volt csupán és amint alkalma nyílt az államoknak, a semlegesség szabályait mindig igyekeztek kijátszani. A béke fenntartásának ezt a régi eszközét, az erre vonatkozó jogot, változásait, szabályait szeretném dolgozatom első részében bemutatni. Ez talán kellő alapul szolgál majd a második rész témájához, amelyben Magyarország második világháborúban való semlegessége megőrzéséért folytatott küzdelmét, illetve ennek lehetőségeit szeretném vázlatosan ismertetni.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10138 Recuperata fuit Hispania 2025-02-21T16:21:57+00:00 Zoltán Attila Liktor jsz@jsz.hu <p>A (késő)középkori spanyol politikai kultúra két pillére az Ibériai-félsziget felszabadítása, a mórok kiűzése (geostratégia) és a (katolikus) vallási egység megteremtése és megőrzése (messianisztikus imperializmus) volt. A spanyol nemzeti identitás a <em>reconquista</em> harcaiban alakult ki, amelyben a katolikus hit, az iszlámmal szembeni küzdelemben a kötőszövetet jelentette. A <em>reconquista</em> során a spanyol uralkodók megértették, hogy a politikai és vallási egység elengedhetetlen a túléléshez, de még inkább a mórok elleni küzdelem sikeréhez, a <em>reconquista</em> beteljesüléséhez. A politikai egység elérése és megőrzése a (késő)középkorban a spanyol politikai kultúra legbelsőbb lényegévé vált, amelyet a mórokkal folytatott hosszú harcok tapasztalataiból örököltek.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10139 A bírói és ügyvédi kar viszonya a dualizmus időszakában 2025-02-21T16:27:09+00:00 Viktor Papp jsz@jsz.hu <p>A tanulmány a társadalomtudományok közül a társadalmi kizárás elméletét és a professzionalizációs paradigmát használja a bírói hivatás és az ügyvédi kamara közötti konfliktusos kapcsolat leírására. A dualizmus időszakában a két legfontosabb jogi szakma a modern jogállam keretein belül kezdett virágzásnak indulni, azonban az állami szereplők által létrehozott jogi keretek nemcsak egy modern működési rendszert, hanem ellenségeskedésre alkalmas környezetet is teremtettek. Mivel ez a konfliktus mind szakmai, mind társadalmi kontextusban felmerülhetett, szükséges különbséget tenni a kétféle viszony között, ezért jelen írás a szakmai kapcsolat minőségének vizsgálatára szorítkozik. A dolgozat a professzionalizáció két fontos aspektusán, a szakmai szövetségek létrehozására irányuló törekvéseken és a képesítési rendszeren keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy az ügyvédek milyen célokkal fogalmazták meg szakmai igényeiket, és hogy a bírák érdekei mennyiben különböztek az ügyvédekétől. Összességében a két szakma közötti lenyűgöző konfliktus azt hivatott bemutatni, hogy a társadalmi kirekesztés gyakorlata milyen formákat ölthetett a két legfontosabb klasszikus szakma versenyében a 19. század második felében.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10141 Mérföldkövek 2025-02-21T16:45:51+00:00 Zsuzsanna László jsz@jsz.hu <p>Az életfogytig tartó szabadságvesztés vegyesen fordul elő a magyar jogtörténetben és kodifikációban. Ez azt jelenti, hogy a szankció megítélése a törvényhozás szintjén való első megjelenésétől (1435, 1492) a 18. és 19. század nagy kodifikációs munkáin keresztül egészen napjainkig folyamatosan változott: egyes javaslatok és kódexek ismerték és részletesen szabályozták, mások nem; a szankció formáját, a büntetés szükségességét tehát időről időre másként ítélték meg. A büntetés nagyon lassan foglalta el helyét a szankciók rendszerében. Mindez annak is betudható, hogy a börtönt elsősorban egyéb előzetes letartóztatási célokra használták, majd a testi fenyítés szerepét is betöltötte, így nem tartották szükségesnek a néhány évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztést. Jelen tanulmány célja az életfogytig tartó szabadságvesztés kronologikus bemutatása a Bencsik-javaslattól (1712) az 1795-ös büntető törvénykönyv tervezetéig.</p> 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025 https://ojs.elte.hu/jsz/article/view/10146 Hírek 2025-02-21T17:14:21+00:00 Kinga Beliznai jsz@jsz.hu 2025-02-21T00:00:00+00:00 Copyright (c) 2025