Jogtörténeti Szemle

Az első világháború alatti jogászképzés története Magyarországon, különös tekintettel a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre

Ildikó Ámán — 2023-11-24

A szűkös forrásanyag felkutatását és elemzését követően megállapítható, hogy kevés adat áll rendelkezésre a kolozsvári jogászképzés történetére vonatkozóan az első világháború időszakából. A háborúkat követően felálló új kormányok egyik elsődleges feladata az oktatás megszervezése szokott lenni, ennek következtében – megítélésem szerint – szükséges látnunk, hogy melyek azok a pontok, ahol az első világégés jelentős mértékben érintette a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet, ezen belül a Jog- és Államtudományi Kart. Kutatásom során kérdésként merült fel, hogy a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet, azon belül a Jog- és Államtudományi Kart a hallgatói létszám és az addigi „mindennapi élet” szempontjából mily módon érintette a megváltozott, háborús helyzet, különösen a tanári kinevezéseket, vagy akár az ünnepélyes avatásokat. Tekintettel arra, hogy kiemelkedő szaktekintélyű tudósok tanítottak a katedrákon, ezért fontosnak tartottam megvizsgálni, hogy az 1914 és 1918 közötti időszakban milyen speciális, háborút érintő tantárgyakat oktattak. Mint ismert, a pozsonyi és a debreceni tudományegyetemek megalapítására még az első világháborút megelőzően került sor, amely az új intézmények oktatási működésében jelentős fennakadásokat okozott. Tanulmányom vizsgálódásának szempontjai között e fennakadások okait is próbáltam feltérképezni.

Az első világháború utáni román agrárreform mint a nemzetállam kiépítésének eszköze

Zoltán József Fazakas — 2023-11-24

Románia 1866-tól 1948-ig terjedő alkotmánytörténete az unitárius nemzetállami eszmének alárendelt kartális alkotmányok korszakaként is leírható, annak öröksége ma is él. A centralizált nemzetállami alapállás és annak értelmezése az 1866. évi román Alkotmány óta változatlan: a román jogalkotás nemcsak annak döntő korlátai közé szorított, hanem annak alá is rendelt. Az egységes nemzetállam alaptételének árnyalása Románia első világháborús győzelmét követően ‒ amikor a terület- és népességgyarapodás addigi homogén társadalmi viszonyait döntő módon változtatták meg ‒ alappal merülhetett fel: a megszerzett területek korábban egy kormányzat alatt nem álltak, eltérő gazdasági fejlettséggel rendelkeztek, és így Románia partikuláris jogok otthonává vált. A nemzetállami alap átértékelésére azonban nem került sor, a homogén nagyromán államcél ekkortól az új államhatárokon belül érvényesült és vallott kudarcot. A már kialakult nemzetiségi közösségek ténye ugyanis olyan belső feszültségeket és instabilitást eredményezett, amely nemcsak ellehetetlenítette az integrációs folyamatokat, hanem máig ható módon befolyásolja a többség–kisebbség viszonyát.
A nemzetállami program kiemelt eleme volt az első világháborút követően végrehajtott agrárreform, amelynek deklarált jogpolitikai és megvalósított állampolitikai célja közötti ellentmondás nemcsak jogállami torzulásokra világít rá, hanem annak kisebbségellenes attitűdjére is. Míg a deklarált cél a társadalmi viszonyok igazságosabbá tétele volt, az a valóságban a nemzeti és vallási kisebbségek vagyonjogi ellehetetlenítését szolgálta a nemzetállam építésének egyik eszközeként.

A fegyveresen elkövetett rablás a 19. század második felében

Mariann Minkó-Miskovics — 2023-11-24

Avagyon elleni erőszakos bűncselekmények között a rablás mindig is kiemelt jelentőséggel rendelkezett, és már az első modern magyar büntető törvénykönyvben, az 1878. évi Csemegi-kódexben is megjelent a zsarolással együtt, egy külön fejezetben szabályozva. A Csemegi-kódex emellett már több olyan bűncselekményt is tartalmazott, amelyek esetében a fegyveres elkövetés minősítő körülményként jelent meg. A jelenleg leggyakrabban elkövetett vagyon elleni bűncselekmény, amely a „fegyveresen” minősítéssel is rendelkezik, a fegyveresen elkövetett rablás ugyanakkor a Csemegi-kódexben még nem szerepelt: a jogalkotó nem szólt a kapcsolódó tényállásról vagy minősített esetről, azonban a korabeli bírósági gyakorlatban már előfordult, és a jogi szakirodalom is részletesen foglalkozott a fegyveresen elkövetett rablás kérdéskörével. Ennek alapján felmerülhet viszont a kérdés, hogy a jogalkotó mégis milyen indokok alapján nem szabályozta a Csemegi-kódexben a fegyveresen elkövetett rablás bűncselekményét, és hogyan munkálta ki és értelmezte azt a joggyakorlat és a jogirodalom.

A vizsgálóbíró és a vizsgálat a régi magyar büntetőeljárásban

György László Székely — 2023-11-24

A 19. századi bűnügyi történetek vagy a modern francia krimiirodalom jellegzetes figurája a vizsgálóbíró, aki jelentős ideig meghatározta a magyar büntető eljárásjogot is, sőt a jogtudományban működése vitákra is alapot adott. Bár a jogintézmény a kodifikált magyar jogban – az 1808. évi Code d’instruction criminelle, a napóleoni vegyes rendszerű kódex nyomán – a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikkel (Bp.) jelent meg, előzményei felfedezhetők a feudális-rendi magyar jogban, majd a polgári korszakban is. A vizsgálóbíró végül a magyar jogból 1950-ben tűnt el véglegesen. Míg Franciaországban (és hasonlóan például Belgiumban) mai napig élő jogintézmény (bár működése jelentősen visszaszorult), a magyar jogban végül nem
került felélesztésre e funkció, annak ellenére, hogy néha hallani lehetett erre vonatkozó felvetéseket. A nyomozás során indokolt bírói feladatot jelenleg a – nyomozásban ténylegesen részt nem vevő, tehát a vizsgálóbíróval nem rokonítható – nyomozási bíró tölti be.

Annak ellenére, hogy ma Magyarországon nincs aktualitása a vizsgálóbírói intézménynek, mint korábban jelentős eljárási tényezőt, érdemes részletesebben is szemügyre venni, már csak azért is, hogy feltárhassuk az okokat, amelynek révén mellőzésre került.

Báró Titus Karger (1808–1860) – A Monarchia elfeledett tisztje

Vladimir Huzjan — 2023-11-24

Titus Karger báró (1808–1860) a horvát és a magyar nemzeti történelem szempontjából egyaránt jelentős történelmi figura, aki egy döntő pillanatban felfedezte az elásott magyar koronázási jelvényeket – a Szent Koronát, a jogart és az országalmát –, amelyek nélkül Ferenc Józsefet és mást sem lehetett volna magyar és horvát királlyá koronázni. Titus Karger életének utolsó három évét Varasdon töltötte nagynénje, Maria Floriana Karger (1777–1859) közelében. Ennek ellenére varasdi élete nehezen rekonstruálható, mivel kevés vele kapcsolatos levéltári anyag és csak néhány tárgyi emlék, például egy album az utazásai során készült rajzokkal, egy távcső és a névjegykártyája maradt utána. Legfontosabb hagyatéka talán a sírja Varasdon, amelyet még a 20. század első felében is rendszeresen látogattak a magyar turisták. Ma már elhanyagolt, de személyének és érdemeinek jelentősége miatt a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani rá.

Hírek

Kinga Beliznai — 2023-11-24

A magyar közigazgatási (hatósági) eljárás mérföldkövei

Györgyi Balogh — 2023-11-24

Magyarországon a polgári közigazgatás kialakulásáig, a 19. század második feléig önálló közigazgatási jogról – sem önálló anyagi jogi, sem pedig eljárásjogi tekintetben – nem beszélhetünk. Nyugat-Európa államaiban korábban megtörtént az önálló közigazgatási jog alapelveinek kimunkálása, hazánkban azonban – éppen az anyagi és az alaki jog összefonódása, valamint
a sajátos történelmi helyzet, az osztrák–magyar államalakulat sajátosságai miatt – erre ekkor még nem kerülhetett sor. Az 1791. évi francia alkotmány által világosan kimondott hatalmi ágak elválasztásának elve Magyarországra viszonylag későn jutott el. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztásra csak az 1869. évi IV. tc. megalkotásával került sor.

Szolgálati pragmatika a Lajtán innen és túl: törekvések a közszolgálati kódex megalkotására a Monarchiában

Balázs Sallai — 2023-11-24

Atörténettudományok művelői között ma már szakmai kánonnak számít az a megállapítás, amely szerint a Habsburgok hatalma a jól szervezett és magasan képzett hivatalnokrétegre épült. Magyarországon, bár a szakképzett hivatalnoki réteg jóval később alakult ki, az állami adminisztrációt működtető személyeken állt vagy bukott a központi akarat végrehajtása. Az Osztrák–Magyar Monarchia két felén élő tisztviselők anyagi és társadalmi helyzete másként alakult, ám egy törekvésük mégis hasonló utat járt be: a szolgálati pragmatika, vagyis a köztisztviselők jogait és kötelezettségeit összefoglaló törvénykönyv elkészítését a Lajta mindkét oldalán hasonlóan fontosnak tartották. Ebben a tanulmányban e két kodifikációs folyamatot igyekszem felvázolni, elemezni, kimutatva a párhuzamokat és különbségeket. A kodifikáció folyamata – főként egy olyan átpolitizált területen, mint a közszolgálat – azonban nehezen érthető meg a társadalmi és történelmi kontextus hiányában, ezért a tanulmány a szükséges mértékben ezekről is szól, úgymint az osztrák bürokrácia kialakulása, tendenciái és válsága, valamint a magyar közszolgálat kezdetei és a közszolgálati kódex
körüli politikai miliő. A szolgálati pragmatikáért folytatott erőfeszítések csak néhány helyen vezettek eredményre Európában, de ahol e törekvés megvalósult – a legjobb példa talán az 1873. évi német Reichsbeamtengesetz –, ott a kódexet alkotmányos biztosítékként és a kibontakozó jogállamiság egyik garanciájának titulálták.

Concha Győző munkásságának recepciója az 1918 és 1945 közötti korszakban

Tamás Vasas — 2023-11-24

Joggal állítható, hogy a Horthy-rendszer két világháború közötti időszakának egyik legrelevánsabb szakmai munkája Concha államelméleti tudományos tevékenységének recepciója szempontjából Rusznák Rezsőtől származik. Az 1928-ban megjelent írás az európai kormányformák, állammodellek részletes elemzésére tesz kísérletet. Vizsgálatának fókuszpontja a parlamentarizmus válsághelyzete a kormányzati típusok funkciója, valamint a totalitárius államrendszerek törekvései szempontjából. A mű szakmai lektorálását Concha, valamint Illés József jogászprofesszor, a történeti jogtudományok pozitivista irányzatának kiemelkedő hazai kutatója végezte. Mindezeket összevetve, Rusznák művét különösen érdemes vizsgálni a Concha-recepció feltárásának árnyalása
és bővítése érdekében.

A demokrácia legrövidebb története korántsem rövid

Gergely Gosztonyi — 2023-11-24

Az angolszász szakirodalomban hosszú hagyománya van a „Röviden a …-ról” sorozatoknak. Ebbe a vonalba illeszthető John Keane A demokrácia legrövidebb története című könyve is, amelynek magyar fordítását – Bartók Imre értő tolmácsolásában – az Athenaeum Kiadó már az eredeti mű megjelenésének évében, 2022-ben kiadta. A címadás kapcsán Bajomi-Lázár Péter fogalmazott tűpontosan: „a variációk demokráciára cím talán pontosabb lett volna”, hiszen a szerző a demokráciák legkorábbi formáinak tekinthető népgyűlések bemutatásától egészen a 20–21. századi problémákig (a nekünk oly jól ismert népi és illiberális demokráciákig) vezeti végig olvasóját. A kötet olvasása közben az érdeklődést végig fenntartja a mű, hiszen a szöveg mindvégig
a tudományos ismeretterjesztés legszebb oldalát mutatja: olvasmányos és gördülékeny, ugyanakkor mindez nem megy a tudományos megalapozottság rovására. A szerző a demokráciákat három fő kategóriába osztja fel: a részvételi, a képviseleti és az ellenőrző típusúakra, és a könyv fejezetei is e szerint tagozódnak.

A jog térigénye és látványa

Réka Nagy — 2023-11-24

Ügyvédek és ügyvédség Zalában

Viktor Papp — 2023-11-24

Számvetés a sorsokkal Recenzió Lévai Csaba A förtelmes kereskedelem című munkájáról

Kristóf Urbán — 2023-11-24

Az angol vádesküdtszék eredete és a Clarendoni Törvénykönyv (1166)

Antal Tamás — 2023-11-24

Die Geschichte der englischen Jury beginnt mit vielen Fragen. Zum Beispiel der Ursprung der regulativen Assisen, der Ursprung von Grand Jurys und Trial Jurys, der Einfluss anderer Rechtssysteme sind immer noch Gegenstand professioneller Disputationen in Großbritannien. Unter diesen gibt der Autor eine Einführung in die Reformen von König Heinrich II. von England, der als einer der „Väter“ der frühen Schwurgerichte oder Gruppe von zwölf vereidigten rechtmäßigen Männern der Grafschaft. Die bedeutendste Rechtsquelle zu diesem Thema ist das Assize of Clarendon. Man kann eine kurze Zusammenfassung über den Prozess lesen, der
zu diesem besonderen Gesetz geführt hat, und die dokumentierte Herkunft der allerersten Geschworenen.