A logopédiai diagnosztika történetének alakulása az 1990-es évekig egy új szegmenssel kiegészítve
DOI:
https://doi.org/10.52092/gyosze.2022.4.2Kulcsszavak:
logopédiai történet, logopédiai diagnosztika, beszédvizsgálat, vizsgálóeljárásAbsztrakt
ABSZTRAKT
Tanulmányunk célja a magyar logopédia diagnosztikatörténetének bemutatása az 1990-es évekig, különös tekintettel a beszédvizsgálat módszereinek fejlődésére. Bemutatjuk azt a korabeli dokumentumokból nyert és ezidáig szinte ismeretlen logopédiai vizsgálatot, melyet 1934- ben vezettek be, és amely alapvetően más megvilágításba helyezi a korszakról eddig ismert képet. Az eljárást Murányi Antal és Sulyomi- Schulmann Adolf által közölt forrásokból ismertetjük és vetjük össze az eddig ismert diagnosztikai eszközökkel, kiemelten Roboz József, Sarbó Artúr, valamint Meixner Ildikó és Palotás Gábor által kidolgozott vizsgálati eljárásokkal. Murányi és Sulyomi-Schulmann (1934) módszerének jelentősége vizsgálati metódusának összetettségében és a holisztikus szemléletmódban rejlik, melyet eddig csak későbbi korok érdemének tekintettünk. Pedagógiai vizsgálati egysége mai tudásunk szerint is aktuális gyógypedagógiai eljárásokat ír elő. Ez az eszköz mérföldkő a logopédiában: alapelvei ma is érvényesek, sőt, a jelenlegi diagnosztikai gyakorlatban is használatosak.
Kulcsszavak: logopédiai történet, logopédiai diagnosztika, beszédvizsgálat, vizsgálóeljárás