Hungarian education for the deaf is 220 years old

Abstract

ABSZTRAKT

Cházár András – a családjában elszenvedett csapások okán – a következő kijelentést tette: „A mások nyomorúságát fogom enyhíteni, hogy a magamét felejtsem!”. Elhatározásának köszönhetően 1802. augusztus 15-én megnyitotta kapuját a gyógypedagógia alma matere „Váczi Királyi Magyar Siketnéma-Intézet” néven. A kapunyitás óta sokat változott a szurdopedagógia tartalma és módszere. Napjainkban egyre kevesebb a súlyos halláscsökkenése miatt speciális iskolában tanuló diák. Ez, és az integráció általános gyakorlatának elterjedése az új kihívásokra irányítja a szakemberek figyelmét. Az eltelt 220 év arra kötelez, hogy a múlt értékeit tisztelve megfogalmazzuk napjaink szakmai feladatait.

Kulcsszavak: szurdopedagógia, létszámcsökkenés, EGYMI, integráció, inklúzió