Lakóotthonban élő értelmileg akadályozott személyek és segítőik nonverbális kommunikációjának jellegzetességei

Absztrakt

Módszer: Jelen munkánk esettanulmány, egy adott lakóközösség 4 tagjának megadott időszakokban – a közös vacsora előkészítése és elköltése során – videóval rögzített nonverbális kommunikációs megnyilvánulásainak kvalitatív és kvantitatív elemzése. Megfigyeltük a lakók[1] egymás felé irányuló, valamint két eltérő kommunikációs stílusú segítővel[2] megvalósuló interakcióit. Mivel a lakóközösség hagyományai közt szerepel a „csendes vacsora” – ekkor nem történik verbális megnyilatkozás –, a „beszélgetős” és „csendes” alkalmakkor jellemző nonverbális megnyilatkozások egybevetésére is sor került.

Eredmények: Az értést támogató illusztráló gesztusokat (Wacha, 2011) a lakók leginkább az önkifejezésre használják. Az irányító gesztusok vonatkozásában kapott eredmények megerősítik a szakirodalmakban (pl. Hódi, 1981) leírtakat, miszerint leginkább a domináns fél használja ezen jelzéseket. Az önmagát nehezen kifejező értelmileg akadályozott személy a feszültséggel teli helyzetekben szorongással reagálhat, ami testet ölthet a gesztikulációban is. A Horányi-féle participatív modellben értelmezve (Horányi, 2006) a lakók és a segítők közötti eltérő kommunikációs szubkultúrához tartozásból fakadó szakadék áthidalásához a lakók számára eszközként szolgálhatnak az illusztráló gesztusok.

Következtetések: Az értelmileg akadályozott személyeket támogató neurotipikus emberek jelentős hatással vannak a támogatott emberek kommunikációs szerepbetöltésére, valamint az interakcióik tartalmi és dinamikai aspektusaira. Ebből kifolyólag elengedhetetlen a segítő személyek tudatos háttérbe húzódása, valamint a szimmetrikus kommunikációs helyzetek megteremtése.

Kulcsszavak: értelmi akadályozottság, felnőtt, nonverbális kommunikáció, gesztikuláció, lakóotthon.

[1] A vizsgálati helyszínül szolgáló lakóotthonban élő, értelmileg akadályozott személyek.

[2] A lakóotthon közösségének azon neurotipikus tagja, aki az értelmileg akadályozott személyeket a mindennapi helyzetekben, feladatokban támogatja.