Meseolvasás, mesehallgatás és mese befejezése - pilot kutatás, fókuszban a tanulásban akadályozott gyermek

Absztrakt

A kutatás a mesék hallgatása és képernyőn keresztüli befogadása közötti különbségeket vizsgálja. Az elméleti háttér bemutatása során elsősorban a belső képalkotás képességének fontosságára, a képzelet fejlődésében meghatározó szülői, pedagógusi szerepekre és a képzeletet elősegítő módszerek területeire helyeztük a hangsúlyt.

A kutatás fókusza a megkérdezett tanulók mesehallgatási és -nézési szokásainak vizsgálatára irányul. A tanulói kérdőív kitöltése és a mese szabad befejezése alapján arra kerestük a választ, hogy milyen különbség mutatkozik a mese lezárásában a mesét hallgatók, a mesét nézők és a tartalmat feldolgozók körében. Vegyes módszertant alkalmaztunk, a kérdőívek feldolgozása kvantitatív módszerrel, leíró statisztikai elemzéssel készült. A mese befejezése kvalitatív, azonban nem a szövegelemzés volt a fókuszban, hanem a válaszok mennyiségi egysége és tartalmi besorolása. Elemszámunk a tanulásban akadályozott tanulók körében n=38, a tipikus tanulók körében n=40.

A kutatás eredménye azt tükrözi, hogy főként az iskolatípus és a fejlődésmenet vonatkozásában mutatható ki különbözőség, a mesehallgatási szokásokból kiindulva nincs jelentős eltérés. Azoknál a tanulóknál azonban, akik a mese tartalmát megbeszélik, a legmagasabbak az értékek a szavak száma és a gondolatmenet összehasonlításában.

Következtetésként megállapítható, hogy az olvasási szokások az utóbbi években jelentős mértékben változtak, melyhez a tv és egyéb informatikai eszközök használata is hozzájárult. Nem felejthetjük el azonban, hogy a szóbeli kifejezőkészség fejlődéséhez, fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az élőszavas, személyes interakció.

Kulcsszavak: mesehallgatás, mesenézés, mesebefejezés